Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 26 (241. szám) - Egyes foglalkoztatási tárgyú törvényeknek a Magyary Egyszerűsítési Programmal összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
4033 jövedelemadóról szóló törvény alapján az adómentes bevétel értékhatárát. Addig nem számít annak, azt követően igen. Lehet úgy is felfogni ezt a kérdést, hogy ez egy pozitív diszkrimináció, másik oldalról meg úgy is lehet nézni, hogy ha ebben az esetben, tehát a szociális szövetkezetek tekintetében ezt alkalmazzuk, akkor mondjuk, a közfoglalkoztatás egyéb eseteiben miért nem. Azt gondoljuk, hogy nem jó ez a fajta megközelítés, mert megint csak, mint mondtam, torz élethelyzeteket, vagyis torz helyzeteket h ív életre. E tekintetben megint csak azt mondom, hogy a bizottsági ülés keretei között egyértelmű álláspontok fogalmazódtak meg, de úgy láttam, ez nem hatotta meg a kormánypárti képviselőtársaimat, és attól félek, hogy államtitkár urat sem fogja meghatni, merthogy úgy látom, hogy még talán a velem való kontaktus megteremtésére sem törekszik ezen a késő éjszakai órán. A következő ajánlási pont a 8as volt... Nem bántani akarom, csak legalább azt szeretném, hogy közelebb kerüljö n azokhoz a dolgokhoz államtitkár úr, amiről beszélek az ajánlási pontok tekintetében. A 8. ajánlási pont szintén az az ajánlási pont, amelyet Tukacs képviselőtársammal közösen nyújtottunk be. A filmipari statisztákat érintette ez a kérdéskör. Számunkra ér thetetlen módon közelít ez a törvényjavaslat, old fel olyan helyzeteket, és semmilyenfajta korlátozást nem vet be, hanem minden határon túli feloldást megtesz, aminek a hátterében megfogalmazható, megfogalmazandó gondolatok igazából nem érthetőek a számunk ra. Szeretnénk ebben tisztán látni, és szeretnénk, ha érthető lenne, hogy ennek a módosításnak, törvénymódosításnak valójában mi a mozgatórugója. Nem akarok politikai ízű megközelítést tenni, ezért ezt a mondatot itt berekesztem. A 10. ajánlási pont az, am it még szeretnék érinteni, elnök úr. Szintén Tukacs képviselőtársammal közösen nyújtottuk be. Itt két részre bontanám a kérdést. Az egyik a fizetés nélküli szabadság kérdését érinti a közfoglalkoztatottak tekintetében. Itt gyakorlatilag két határnap van, a maximum 90 nap, a minimum 15 nap, ez volt az induló állapot határozott idejű jogviszony léténél. Ezt módosítja ez a javaslat: a 15öt 7 napra és egyébként pedig a bejelentést 5 napról 3 napra, hogy a fizetés nélküli szabadság igénybevételének a lehetősége meglegyen. Részben ezt a 10. ajánlási pontot a 9es, amit a foglalkoztatási bizottság adott be, és ezt emlékképeim szerint támogatta is a bizottság, részben ezt magában foglalja, de a második részét, ami az 5 napról 3 napra történő csökkenés lehetőségét v agy szükségszerűségét fogalmazza meg, nem építette be. Ezért jelzem ennek a fontosságát, amelyet egyébként kormánypárti képviselők közül is voltak, akik támogattak. Érdemes lenne majd a végszavazást megelőzően talán még erre a kérdésre visszatérni, és szük ség szerint az optimális megoldás érdekében megtalálni azokat a határnapokat, amelyek kivitelezhetők, és azok érdekét, akikről szól, szolgálja is. A másik részkérdés e tekintetben visszanyúlik a munka törvénykönyvének még annak idején történő elfogadására. Visszanyúlik akkor és amikor arról beszéltünk itt a parlament falai között, akkor is egy éjszaka volt az, amikor a munka törvénykönyvét tárgyaltuk, hogy az a feltételezés, ami arról szól, hogy a szabadságok tekintetében bárki is sérülhet akkor, amikor áta lakul a szabadság kezelése alap, 20 nap alap- és pótszabadság intézményrendszerévé, akkor ez egy rosszízű feltételezés, ilyen nem fog bekövetkezni. Szeretném jelezni, hogy az a rosszízű feltételezés - idézőjelbe tetten - ma tetten érhető, hiszen például a közfoglalkoztatottak esetében a 20 nap alapszabadságon felüli pótszabadság egy nagy kérdőjel és nem pótszabadság. Abban az időszakban, amikor közfoglalkoztatás keretei között élik a mindennapjaikat, akkor gyakorlatilag nem gyarapítják, gyarapíthatják a pó tszabadság tartamát, a napjainak a számát. Nem értem egyrészt, hogy miért, mi ez a negatív diszkrimináció, másrészt visszautalok még egyszer a munka törvénykönyvének a tárgyalási időszakára, és azt mondom, hogy ha és ott akkor azt mondták, hogy ez nem vált ozik, akkor nem értem, hogy a szavahihetőség hová repült ily gyorsan. És az utolsó gondolatok közepette pedig azt szeretném megfogalmazni, elnök úr, hogy általában vetten az egyes foglalkoztatási törvények, a Magyary egyszerűsítési programmal összefüggő tö rvényjavaslatnak a fókuszában - annak idején, azt hiszem, államtitkár úr vezette fel az expozét, már nem ön, hanem Czomba államtitkár úr , ha emlékképeim nem csalnak meg, akkor arról szólt ez a
