Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 26 (241. szám) - Egyes foglalkoztatási tárgyú törvényeknek a Magyary Egyszerűsítési Programmal összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
4032 nem hónapokra, mint korábban volt ilyen. Ennek okán azt javasoljuk, hogy ha és amennyiben az a szerencsétlen helyzet áll elő, hogy valaki elhalálozik, akkor ha másért nem, akkor egyszerűen kegyeleti okból fakadóan a következő hónap első napjáig járj on az ellátás. Ennek a hátterében megint csak az húzódik meg, hogy nyilván olyan kereseti, jövedelmi viszonyokkal rendelkező, olyan helyzetben lévő emberekről van szó, akik ellátásban részesülnek, akiknek a mindennapjai egyébként is elég nehezek, ebből kif olyólag egy halálozás esetében nyilván érthető, hogy a javaslat mit próbál meg megfogalmazni és próbál meg kezdeményezni. E tekintetben a bizottsági ülésen egyébként az ellenzéki oldalon lévő képviselőtársaim mindegyike támogatta ezt a javaslatot, a kormán ypártban volt visszafogottság. A másik javaslat, amit szeretnék érinteni, ez az 5. ajánlási pont. Ezt szintén Tukacs Istvánnal terjesztettük elő. Ez gyakorlatilag két kérdéssel foglalkozik, a rehabilitációs járadékot és a megváltozott munkaképességű embere ket érintően. Gyakorlatilag kiterjed a nyilvántartási rendszerekre is, magyarul: a történet arról szól, hogy az elkövetkezendő időszakban a megváltozott munkaképességű embereket, illetve a rehabilitációban részt vevőket az álláskeresői rendszerből kiemelik és külön regiszterbe viszik át. A külön regiszterben való kezelés logikája egyik oldalról adott, hogy mivel nem tekinti őket álláskeresőnek a rendszer, ezért ebben a struktúrában kezeli. A másik oldalról pedig torzítani fog, mert nyilván a szokásjog alapj án a munkaügyi statisztikák mindig az álláskeresőket érintik, és ezáltal majd az a helyzet fog előállni, hogy a korábbi, mondjuk, jelen esetben 10,4 százalékos álláskeresői, munkanélküliségi rátával szemben majd - most mondtam egy hasszámot - 8,7 százalék fog kijönni. A kormány pedig büszkén fog majd számot adni arról, hogy milyen pozitív változások zajlanak a magyarországi munka világát érintően, hiszen már csak 8,7 százalékos a munkanélküliségi ráta. (0.10) No, én azt gondolom, így éjfél után néhány percc el is, mint éjfél előtt néhány perccel, hogy nem a statisztikai bűvészkedések szintjén kell elérni azt, hogy a magyar munkaerőpiacon ilyen típusú változások bekövetkezzenek, akár az álláskeresők vonatkozásában, akár a foglalkoztatottak tekintetében. Mondok erre egy másik példát a foglalkoztatás világából ehhez az ajánlási ponthoz illesztetten, ami arról szól, hogy akkor és amikor a Központi Statisztikai Hivatal, mondjuk, adatfelvételezéseket csinál, kétfajtát csinál az én ismereteim szerint e tekintetben: l akosságit és intézményit. A lakossági véletlenszerű felvételezések kapcsán nyilván olyanokat is megkérdez, akik a munkatevékenységüket nem az ország határain belül végzik, és ma sajnos azt kell hogy mondjuk, hogy több százezren vannak ilyenek, és a véletle nszerű megkérdezés alapján ezek az emberek ugyanúgy beleszámítódnak a magyar munkavállalói körbe, mint ahogy azok, akik az országhatár keretein belül végzik a munkatevékenységüket. Ez is egyfajta torzítás, és így jön ki az, hogy ma azt lehet mondani, hogy 3 millió 936 ezer a foglalkoztatottak száma, ami egyébként csak annyi, mint a válság bekövetkezte előtt volt, akkor 3 millió 924 ezer. Visszatérek az eredeti gondolathoz: nem tartom jónak azt, ha bármilyen megközelítésben, bármilyen alapon akár a foglalkoz tatást, akár a munkanélküliséget, az álláskeresést érintően olyan statisztikai hátterek alakulnak ki, amelyek azt bizonyítják, mint ha jobb lenne a helyzet, és valójában a helyzet pedig nem javul, sőt. No, ez az ajánlási tervezet ezzel a kérdéskörrel fogla lkozik a tekintetben, hogy lehet, hogy nem így kellene a törvénytervezet szerinti megoldást életre hívni, hanem akképpen, hogy tiszta viszonyok legyenek. A 6. ajánlási pont, amelyet Kara képviselőtársam terjeszt elő. Itt alapvetően az a probléma, hogy ő je lzi ezen ponton belül, ezen pont 5. pontjában, hogy a szociális szövetkezet tagjai által a szövetkezetben végzett személyes közreműködés akkor minősül keresőtevékenységnek, ha a személyes közreműködés ellenértékeként megszerzett bevétel meghaladja a személ yi
