Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 26 (241. szám) - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GYENES GÉZA (Jobbik):
4027 nem várt és nem kívánt gyógyszerszedési kockázat miatt következik be. Ezért mi ezt nagyon fontos szolgáltatásnak tartjuk. A bizottsági ülésen az államtitkárság képviselője azt mondta, hogy azt kell meghagyni, hogy meg kell tiltania, ha nem tiltja meg a beteg, akkor adhat ilyen szolgáltatást a gyógyszerész, és analógiának azt mondta, hogy ezt azért kell így csinálni, mert a szervátültetésnél is, ha a beteg nem tiltja meg, akkor át lehet ülte tni a szervet. Ha meghal a beteg, abban az esetben nem a beteg érdeke, hogy a szervátültetés megtörténjen. Itt viszont él a beteg, és a beteg érdeke, hogy ő ezt kérje, hogy végre tájékoztatást kapjon. Ha ezt így a beteg hallani fogja, akkor neki az ugrik b e, hogy én mindent meg fogok tiltani, amivel bárki más az én adataimba belenézhet, és nem fogja megérteni, hogy az egyik legfontosabb szolgáltatás, amit nyújtani lehet, és a mai világban ez nagyon fontos, ha valóban akarunk tenni a betegért. Márpedig a jog szabálytervezet is azt mondja, hogy a biztonságos gyógyszerellátás, és mellette persze a gazdasági érdek is szerepet játszik. Ugyanilyen megfontolásból - ezt Kiss Sándor kollégám is említette - gyakorlatilag bizonyos gyógyszerekkel még a gyógyszerésznek is kivételt kell tenni. Főképpen azt mondja, hogy ez a szolgáltatás elsősorban a gazdasági érdek szempontjából bizonyos gyógyszerekre vonatkozik, holott a mentális viselkedési zavarokra szedendő gyógyszerek is gyakorlatilag szakmai értelemben zavaróak lehetn ek. Ha erről nem tudhat a gyógyszerész vagy ebbe nem tekinthet bele, ebben az esetben egy ilyen gyógyszer keresztreakciója esetén egyszerűen tehetetlen, és nem tud segíteni. Tehát mi nem értjük, hogy miért kell ezt kivenni, hiszen a gyógyszerészt éppen úgy titoktartási kötelezettség kötelezi. Érdekes dolgok, hogy vannak szakasszisztensek, akiknek van jogosultságuk arra, hogy gyógyszert expediáljanak, adjanak ki. Akkor ez a szolgáltatás ilyen formában ott nem tud megvalósulni, hiszen az adatokba csak a gyógy szerész tekinthet be, a gyógyszerkiadással foglalkozó asszisztens viszont ilyen szolgáltatást már csak azért sem nyújthat, mert egyrészt nem is tud, másrészt nem nézhet be az adatokba. Ha itt az a fontos, hogy a beteg ezt a szolgáltatást megkapja, akkor ne m elég az, hogy ő nem ad tiltakozó nyilatkozatot. Ha én írásban tiltakozom az ellen, hogy belenézzen a gyógyszerész, jó, nem néz bele a gyógyszerész, és akkor kérdés, hogy ez kinek jó. A betegnek sem jó. Ha viszont nem tiltotta meg a beteg írásban, akkor a gyógyszerész ugyan belenézhet, de miért. Öncélúan nem néz bele. Ha a beteg nem kíváncsi arra, és nem érti meg, hogy ez a belenézési lehetőség az ő érdekét szolgálja, akkor ez egy kicsit fából vaskarika. Mi változatlanul fenntartjuk azt, hogy a “nem tiltot ta meg” helyett a beteg “kéri”, és ezt természetesen lehet írásban is igazolni. Ez egy hatalmas felelősség a gyógyszerrel, mert ha a beteg kéri, hogy nézzen bele, és a gyógyszerész megnézi és szakmailag helytelen tanácsot ad, akkor bizony felelőssége is va n ebben. De kérem, erről szól az egészségügy, a gyógyítóknak is felelősségük van, nem tehet bármi mást, illetve ha tesz, vagy szakmailag hibát követ el, akkor meglehetősen megnő a felelősség, illetve a felelősségre vonás esélye is. Ez az egyik dolog, amit feltétlenül szóvá kívántam tenni és megértetni a tárcával. Ez egy teljesen jó szándékú javaslat, hiszen ez egy nagyszerű, jó ötlet, amit kitaláltak, ezt mindenféleképpen - ahogy Kiss Sándor kollégám is mondta - ki kéne terjeszteni valamennyi gyógyszerre. M ert ha csak a támogatott gyógyszerekre terjesztem ki, akkor szakmailag megint abba a problémába csúszunk bele, hogy ott vannak a vényköteles, de nem támogatott gyógyszerek, azt szedheti büntetlenül, vagy arra nem terjed ki ez a fajta segítség a gyógyszerés z részéről. A másik pedig egy elmaradt, legalábbis még ki nem alakult bizottsági módosító, hiszen ebben a törvénytervezetben a bizottság megnyithatja a 2003. évi LXXXIV. törvénynek az ügyeletre vonatkozó részeit is. (23.50)
