Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 26 (241. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÁL TIBOR (MSZP):
3874 Ismét előfordult felszólalásában a röghöz kötés, amit nem tudok másként megítélni, mint a szándékos rémhírterjesztés és riogatás kategóriáját. Úgy látszik, hogy önöknek ez a stílusuk. Ha ön huszonötször elmondta már itt a parlamentben a röghöz kötést, akko r én huszonhatodszor elmondom, hogy szó sincs röghöz kötésről, a hallgatói ösztöndíjszerződés az igazságosság jegyében arról szól, hogy a magyar társadalomnak munkában valamennyit adjanak vissza azok a hallgatók, akiknek a költségeit az állam, a költségvet és fedezte. Ne haragudjon, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett sem, hogy ön rendre olyan kifejezéseket használ a felszólalásában - így most is , amelyek meglátásom szerint nem méltóak a parlamenthez. Azt mondta, hogy mi belerondítottunk a képzési kín álatba, miközben még nincs képzési kínálat a jövőre nézve, illetve a miniszterelnök úr munkaalapú társadalmát fantazmagóriának minősítette. Tisztelt képviselő asszony, mitől gyarapszik egy társadalom? Az ügyeskedéstől? A trükközéstől? Az adócsalástól? Nem, a munkától! Ezért minden józanul gondolkodó magyar ember egyetért abban, hogy dolgozni kell, munkával kell jövedelmet teremteni, és ettől fog gazdagodni az ország. Örülök, hogy ennyire mosolyog, ezek szerint ön máshogy képzeli a maga boldogulását. Végül m itől lesz jobb a felsőoktatás? A kiválóságtól, a minőségtől, a piacképes diplomáktól és attól, hogy nem csapjuk be a fiatalokat azzal, hogy olyan diplomákat adunk a kezükbe, amelyekkel nem tudnak a munkaerőpiacon elhelyezkedni. (Taps a kormánypártok soraib an.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pál Tibor MSZPs képviselő úr: “Megvane a jó szándék a kormányban, hogy segítse a társasházak és a közös képviselők működését?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. PÁL TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A társasházak közös képviselőinek érdekképviseleti szervezetei november 15én szakmai tanácskozást tartottak. A tanácskozáson én is ott voltam, sok érdekes felvetéssel és egyéb szakmai problémával találkoztam. Most ezekből osztok meg néhányat önökkel. Hangsúlyozni szeretném, hogy a közös képviselők munkája ma már egy összetett tudást, felkészültséget igénylő új és önálló szakma. Igényel pénzügyi, jogi, műszaki, de sok esetb en pszichológiai ismereteket is. A társasházi lét az emberi közösség, az összetartozás egy speciális formája, amelyet Magyarországon több mint másfél millió ember gyakorol nap mint nap. A rendszerváltás óta a lakásprivatizáció során létrejött tulajdonosi k özösségek egy nagyon nehéz tanulási folyamaton mentek keresztül, sokaknak sokáig nehéz volt belátni azt, hogy a lakással, a lakásvásárlással együtt a ház egészét, az épületet is birtokba vették, amellyel egyrészt közös tulajdoni kötelmek, felelősségek, köl tségek és közösen kialakított együttélési szabályok járnak. A lakókkal együtt természetesen a házak működtetésében szerepet vállaló szakemberek is nagy utat tettek meg a kezdeti laikus képviseleti munkától a mai, vizsgával alátámasztott, szakmailag felkész ült közös képviselői tevékenységig. Közben a társasházak egy jó része megújult küllemében, műszaki paramétereiben és hőszigetelésében is korszerűsödött. Ehhez meghatározó mértékben hozzájárultak a helyi megtakarítások, az önkormányzati támogatások, a közpo nti pályázati lehetőségek, az a bizonyos panelprogram. Ennek eredményeit a nagyvárosainkban vagy akár a fővárosban a lakótelepeken láthatjuk is. A társasházak működésének szabályozási környezete is sokat változott, azonban az említett országos tanácskozáso n kiderült, hogy van egy jó pár dolog, probléma, amiben a jogi szabályozás nem tudta követni a gyakorlatot. Sok olyan felvetés hangzott el, amely nem kerül pénzbe, csupán a jogszabályok módosítását igényelné, és rugalmasabbá, pontosabbá tehetné a társasház ak működését, segítené a közös képviselők munkáját. Tehát nem a pénzről szól a probléma, hanem a szándékról.
