Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 21 (240. szám) - Az ülésnap megnyitása - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3830 jogsértő módon még jegyzőkönyvet sem vesz fel a min őségi kifogásról, elég annyit mondani, hogy ha hoz egy szakvéleményt, talán kicseréljük. Ezt ugye, ismerik önök is a szervizekből és a kereskedőktől. Ezért a fogyasztói szerződés esetében érdemes lenne elgondolkodni a hat hónapos védelem meghosszabbításán, különösen nagy értékű fogyasztási cikkek esetében. Ez egy olyan alapvető jog, amelyet a lakosság többsége tíz év alatt nem ismert meg, és így nem sokat ér. Erre is javaslatot adunk be. Végül a biztosítási szerződésekről szeretnék beszélni, amelyek szintén azt a klasszikus kiszolgáltatottságot jelenítik meg, miszerint a felmondás nem azonos módon illeti meg a két felet, pontosabban: nem reflektál arra az egyenlőtlenségre, ami a szerződő felek között van. A felek, de különösképpen a biztosított helyzetében b eállt bármilyen lényeges változás esetén ma nem tudja felmondani a szerződést bármelyik időpontban. Nevezhetjük ezt rendkívüli felmondásnak is, amire valóban adódhat oka valakinek. Ezért a “rendkívüli felmondáshoz” való jognak a tisztázása és kimondása meg oldhatná azt a gyakorlati problémát, ami szerint a szerződéstől a lejárat előtt méltánylandó okokból szeretne szabadulni egy fél, de ma nem tud. Csak a biztosítási díj meg nem fizetésével, tehát egyfajta engedetlenséggel tud kibújni alóla. Azt gondoljuk, h ogy ez nem a polgári erényeket és értékeket erősítő magatartás, de erre kényszerül a fogyasztó, ezért egy, a köznyelven rendkívüli felmondásnak nevezhető jogintézményt javasolunk bevezetni, ami a fogyasztó oldaláról két hónapos jelzéssel felmondhatóvá tesz i a fogyasztói szerződéseket a biztosítások esetében. Ezek azok a változások, amelyeket alapvetőnek érzünk ahhoz, hogy nagyobb biztonságot adjunk még a Ptk. keretein belül is a fogyasztóknak. Természetesen annak az összehangolása talán az első és legfontos abb, hogy hogyan definiáljuk ezt a fogalmat. Arra kérem önöket, hogy a fogyasztó definíciójánál próbáljunk visszatérni egy tágabb, ez esetben például a fogyasztóvédelmi törvény által használt definícióhoz, hiszen annak az alapján tudunk minden másról továb b gondolkodni. Érdemes lenne ezt a Ptk.ban is átgondolni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztel t Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsit úgy érzi magát az ember, mint egy részletes vita közepette, amikor nagyon sok szakterület nagyon sok érve ütközik egymással. Engedtessék meg nekem, hogy mint a fogyasztóvédelmi bizottság tagja a polgárokat, vásárlókat, ügyf eleket, szerződött feleket védő, védeni szándékozó szempontból osszam meg a Jobbikfrakció bizonyos tekintetű aggályait, és egyúttal nehezményezzem azt, hogy a kormányzó pártok mintha kiszálltak volna egy kicsit ebből a vitából. Tehát azon reakciók és érvr endszerek ütköztetése mintha hiányozna az utóbbi egy óra tekintetében, amelyek nélkül igen nehéz lenne akár csak konszenzusra jutni, vagy egy kicsit is előrébb menni a kérdésben. Külön tisztelet azoknak, akik vállalták azt, hogy reagálnak bizonyos részterü letekre és kérdésekre. Elmondható az, hogy a fogyasztóvédelem egésze a XXI. század aranybányája lehetne egy olyan nehéz szociális helyzetben és összeomláshoz közelgő időszakban, mint ami Magyarországon tapasztalható. Kimondható és túlzás nélkül kijelenthet ő, hogy jóval több mint 1 millió ember védelmét egy hatékony, kimunkált fogyasztóvédelmi eszközrendszerrel lehetne és kellene megoldani, hiszen jellemzően olyan éveket élünk, amikor a globális hálózatoknak, multiláncoknak kiszolgáltatott emberek tömegei ne m reménykedhetnek másfajta segítségben, csak és kizárólag az állam óvó, gondoskodó kezében és szabályozó kezében a tekintetben, hogy vessen gátat bizonyos törekvéseknek, amelyek egyértelműen károsak Magyarország polgáraira nézve anélkül, hogy bármilyen pro fitot hoznának az ország, a költségvetés egésze számára, tehát jellemzően a globális hálózatokat gazdagítják ezek a folyamatok.
