Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3318 Tisztelt Képviselőtársaim! Változtatásra van szükség, és a kormánypárti képviselők rengeteg módosító javasl atot adtak be, a ma délutáni törvényhez… ELNÖK (Balczó Zoltán) : Sajnos, képviselő úr, ennek a gondolatmenetnek a kifejtésére nincs mód. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Egy mondatot szeretnék befejezni: és ezzel mi megpróbáljuk még a törvényt tovább javítani a mag yar közoktatás, a pedagógusok és a gyerekek érdekében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A még érdemi felszólalási idővel rendelkező frakciók részéről jelentkezőt felszólalásra nem látok, így tehát a képviselői felszólalások végére értünk. Megadom a szót Hoffmann Rózsa asszonynak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, 15 perces időkeretben. DR. HOFFMANN RÓZSA , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszön öm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! “A köznevelés helyzetéről” címmel rendezett a parlament vitanapot. Bevallom, arra számítottam, hogy sok olyan kérdés terítékre kerül, amely mindmind egymással szoros összefüggésben a köznevelés nagyon fontos ter ületeit érintik. Némi csalódásomnak kell hangot adni, mert egyetlen szó sem esett például a művészetoktatásról, a mindennapi testnevelésről, egyáltalán a nevelés esélyeinek a latolgatásáról, a pedagógiai szakszolgálatok megváltozott szerepéről, a pedagógia i intézetekről, és sorolhatnám még mindazt, amiről nem volt szó. Ezzel szemben az ellenzéki képviselők mintegy megismételték - igen nagy számban - azt az általános vitát, amely a parlamentben a köznevelési intézmények átadásaátvétele kapcsán elhangzott. É s megismételték ugyanazokat a téves állításokat, amelyeket akkor tettek, így én sem tehetek mást, mint hogy néhány ilyen ismétlésbe bocsátkozzam, mert nem volna helyes, ha ezek az állítások cáfolat nélkül maradnának a mai napon. Először is nem államosításr ól van szó, ahogy ezt kormánypárti képviselőtársam helyre tette, bár önök, tisztelt ellenzéki képviselők, rendre és következetesen ezzel a kifejezéssel fenyegetik a hallgatóságot. Nem államosításról van szó, hanem nagyobb állami szerepvállalásról és felelő sségről van szó. Megismételték ismét nagyon sokszor a feltételek hiányára vonatkozó állításokat, hivatkozva azokra a háttértanulmányokra, amelyekről mindannyian tudjuk, hogy miről szólnak, miközben az azóta eltelt idő sok változást hozott, és szeretném a f igyelmüket felhívni, kedves képviselőtársak, arra, hogy a költségvetést az Országgyűlés még nem tárgyalja, majd a költségvetési tárgyalás során kell ezekre visszatérni. Partnerek leszünk abban, hogy a lehető legjobb kondíciókat elérjük mind az oktatásügy, mind pedig a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ számára. Szeretném megismételni azt a két héttel ezelőtt elmondott véleményemet is, amelyet nagyon sokan osztanak, hogy az önkormányzat és az állam nem egymás ellenfelei, hanem egymás partnerei, míg az el őbbi a helyi érdekek képviseletére, az utóbbi a központi érdekek képviseletére szerveződött. És jóllehet, az elmúlt időszakban ez nem mindig így nyilvánult meg a valóságban, mi egy olyan kísérletbe kezdtünk, amelynek sikerében hiszünk, amelyben bebizonyoso dik, hogy a közjóért tenni akaró jóakaratú emberek képesek a helyi és a központi érdekeket egyesíteni, hiszen Magyarország fejlesztésének az iránya éppen ez, hogy a közösségi érdek, a csoportérdek és a helyi érdek valahogy harmóniába kerüljön. Nagyon sok - hát, információhiányon alapuló - téves állítás hangzott el ellenzéki képviselők sorából, ezekről szeretnék néhány reflexiót kifejteni. Így például hallottuk azt, hogy a pedagóguséletpályamodell nincs beillesztve a pedagógusképzésbe. Ez nem igaz, a kettő szervesen összekapcsolódik. A pedagógusok helyzetére vonatkozó kritikus megállapításokkal és az életpálya
