Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
3317 Klebelsberg Kuno a mérce, akkor az elmúlt 60 évre önök büszkéke vajon? S büszkéke arra a pedagógiai te ljesítményre, amit az elmúlt 60 évben produkáltak? Sós Tamás képviselőtársamnak pedig immáron másodszor említem meg, aki azt a rendszert bírálja, amelyben szakmunkásbizonyítványt szerzett, amelyben érettségi bizonyítvá nyt szerzett, amelyben főiskolai diplomát szerzett, és ma ezt a rendszert bírálja. Úgy gondolom, Sós Tamás képviselőtársamnak is ezen el kéne gondolkodni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Az utolsó képviselői felszól alásért elindult nemes küzdelemben egyelőre úgy néz ki, hogy Révész Máriusz fog nyerni. Öné a szó, képviselő úr. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A vitanap végére érkeztünk, és azt gondolom, hasznos vitanap volt, sokan elmon dták, hogy hogyan látják az oktatás helyzetét. Az a helyzet, hogy az ellenzék józanabb hozzászólói sem vitatták azt, hogy nagyon nagy gond van a magyar közoktatással. Miközben, ha megnézzük az OECDországok átlagát, GDParányosan ugyanannyit költünk közokt atásra, aközben, ha az eredményeit is megnézzük a magyar közoktatásnak, akkor bizony számos kívánnivalót hagy maga után. Különösen nagy a probléma - amit LMPs képviselőtársaink is mondtak - a hátrányos helyzetű gyermekek esetén, ugyanis a magyar oktatási rendszer Európa egyik legszelektívebb oktatási rendszere, leginkább konzerválja a társadalmi egyenlőtlenségeket. Nem értünk egyet, nagyonnagyon nem értünk egyet jobbikos képviselőtársainkkal, mert azt gondoljuk, hogy nagyon kevés gyerek születik Magyarors zágon, és egyetlen gyermekről sem mondhatunk le. Meg kell találni azokat a lehetőségeket, hogy ezeknek a gyerekeknek is esélyeket, életesélyeket nyissunk, hogy ők is be tudjanak csatlakozni a társadalmi munkamegosztásba. Nem lehet lemondani róluk! Ezért na gyon sok mindent kell változtatni. Ha hátrább lépünk, és meggondoljuk, hogy az önkormányzati fenntartással vajon lehetőség vane ezt a különbséget jelentősen csökkenteni, össze tudjuke húzni ezt a rendszert, ha minden marad ugyanúgy; erre egyetlen válasz adható, képviselőtársaim: nem, ez nem lehetséges. Hiller István sem, illetve a szocialisták sem vitatják azt, hogy nagyobb állami szerepvállalásra lenne szükség. Csak az a kérdés, azt fel lehet tenni, és ezen lehetne vitatkozni, hogy nem léptünke esetleg túl nagyot. Nem ott van a probléma, amit sok képviselőtársam elmondott, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek leszakadása tovább fog folytatódni. A probléma pontosan máshol van. Azoknál az önkormányzatoknál - és én is egy ilyen önkormányzatnak vagyok oktatási bizottsági elnöke , ahol eddig erőn felül pluszt raktak a rendszerbe, és pluszban finanszírozták, az a kérdés, hogy miután az államhoz átkerül az intézményrendszer, ezt a színvonalat tudjáke, tudjae tartani a Klebelsberg Központ. Kérdés, hogy tudjáke tartani, mondjuk, azt a kafetériát, azokat a pluszszolgáltatásokat, amiket finanszíroztunk. Ugyanakkor, ha országgyűlési képviselőként nézzük a helyzetet, az tényleg elfogadhatatlan, hogy három egymás melletti kerületben, az egyikben 20 ezer forint a kafet éria, a másikban nulla, a harmadikban meg 12 ezer forint. Ez egy fenntarthatatlan rendszer, és akkor még csak három fővárosi kerületről beszéltünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenképpen változtatásra van szükség. Nézzük meg, a szakiskolák is érintőlegese n sorra kerültek. Néhányan krokodilkönnyeket hullajtanak a szakiskolák rendszeréért, de nézzük meg, hogy milyenek az adatok. Tisztelt képviselőtársaim, a szakiskolába járó gyerekek 30 százaléka lemorzsolódik. A magyar szakiskolákban végzett gyerekeknél (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a legnagyobb azok aránya, akik nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. (Az elnök ismét csenget.)
