Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BODÓ SÁNDOR (Fidesz):
3312 Akkor elkezdtek a zon gondolkozni, hogy a pedagógusokat fogják utaztatni. Ebben sem tudtak megállapodni. A következménye ennek néhány éves vita után az lett, hogy a közeli nagyvárosba jártak be mindkét településről a gyerekek, buszoztak reggel és buszoztak késő délután azér t, hogy iskolába tudjanak járni. Ha lett volna egy egységes irányítás, egy egységes fenntartás, megfelelő, egységes elvek szerint, ebben az esetben elő sem fordulhatott volna ez. Akkor, amikor arról beszélünk - ez a következő érv , hogy szükség van az áta lakításra, akkor azt is meg kell mondani, hogy emiatt is szükség van az átalakításra, mert ebben az esetben egy központi szerveződés és szervezés révén sikerül az ilyen iskolák további működtetése, és nem kistelepülések önkormányzatának a kényszermegoldása ként kell megoldani azt, hogy hova járnak a gyermekek. (14.20) És még lehetne a finanszírozás területéről is elmondani, hogy milyen áldozatot kell vállalni sokszor egyikmásik nagyobb településnek azért, hogy a kisebb település gyermekei iskolába tudjanak járni, főként általános iskolába, és még lehetne folytatni a sort, de éppen azért, mert időszűkében vagyunk, majd máskor, más lehetőség megkapása esetén teszem ezt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Bodó Sándor, a Fidesz képviselője. BODÓ SÁNDOR (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vagyunk itt a teremben jó páran, akik néhány évtizedet eltöltöttünk a pedagóguspályán, és nyilván vannak közvetlen tapasztalataink. Összetett világ ez, szép világ, összetett világ, de tudjuk mindannyian, hogy annyira összetett és annyira bonyolult, hogy ha csak egyegy területét próbáljuk megváltoztatni, akkor bizony semmi garancia nincs arra, hogy az egész minősége jobb lesz. Ezért fontos átgondolnunk a következő t eendőinket. Hiába próbálkozunk azzal, hogy egyegy területen módosítsunk, attól még az egész nem lesz jobb. Változásokra van tehát szükség, amiről itt a Házban is beszélünk már jó néhány alkalommal, hiszen érezhető az, hogy a mérhető tudás itt Magyarország on valahol csorbát szenvedett. Ahogy Pokorni elnök úr említette, a nemzetközi mutatók sem hízelgőek, de gondoljuk csak el, amikor azzal találkozunk gyakorló pedagógusként, hogy iskolát végzett gyerekeknek olyan alaphiányosságaik vannak, mint írás, olvasás, matematika. Hát kérdezem, hogyan lesz ebből versenyképes gazdaság. Tudomásul kell vennünk, a pedagógusvilágnak is, mindannyiunknak, hogy a gyereklétszám alakulására szinte nem reagáltunk eddig. A gyereklétszám csökkent, a feladatok hellyelközzel megmarad tak, és ugyanolyan létszámmal próbáljuk elvégezni, de ha csak egy kicsi iskola helyzetét próbáljuk megvilágítani, vajon ott, ahol egy osztály van, milyen sikere lehet annak a kémiatanárnak, aki mondjuk, abban a háromnégy órájában tud csak a saját szakjána k megfelelő munkát végezni? Tehát itt is lépnünk kell. És hát a legnagyobb probléma az oktatás finanszírozása, amiről akárhogyan is vitatkozunk, meghaladja az önkormányzatok erejét. Néhány évtizede, két évtizede önkormányzati képviselőként megadatott nekem , hogy egyegy éves költségvetés összeállításakor tízhúsz percet kelljen csak foglalkoznunk a költségvetés összeállításával, hiszen ha alapvetően az oktatás finanszírozása - ami akkor 8090 százalékos volt - megoldottnak tűnt, akkor megoldottnak tűnt az e gész település finanszírozása is. Nos, tudjuk, hogy mára hova jutottunk. Szólnunk kell arról is, hogy a pedagógusképzés hogyan és miképpen alakult az elmúlt időszakban. Én még emlékszem arra, amikor képesítés nélküli kollégákkal dolgozhattam együtt - van e gy véleményem erről is , de az a világ szerencsére már elmúlt. Elmúlt, és következett egy olyan, amikor hellyelközzel azt kell hogy értékeljem, hogy túlképzés volt, olyan mértékű túlképzés, hogy azok a kollégák talán nem is jutottak el a pedagóguspályára , vagy időközben meggondolták magukat, és rövid idő után továbbálltak. Ma pedig mivel találkozunk? Néhány nagyon fontos szakterületen
