Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz):
3303 ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Simon Miklós, a Fidesz képviselője. DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A közoktatási rendszerünkön változtatni kell. Ennek alátámasztására szeretnék egy példát hozni önöknek. Felszólalásomban a nyírbátori térség önkormányzatai által működtetett köznevelési intézmények néhány problémájáról kívánok szólni. A térség legnagyobb ön kormányzata a 13 ezer fős Nyírbátor. A térségben 4 település rendelkezik 3 ezer fős lélekszámmal, 5 település 2 ezer lakos feletti, 12 település lélekszáma ezer és 2 ezer közötti, 4 település lélekszáma van ezer fő alatt. Két önkormányzat nem működtet isko lát. Mindezt azért jeleztem, mert véleményem szerint a települések nagysága és az általuk fenntartott közoktatási intézményekben az állami alulfinanszírozottság okán fellelhető problémák fordított arányban vannak. Ezt az iskolatársulásokkal nem sikerült me goldani. Különösen érvényes ez a fordított arány a hátrányos helyzetű térségben, mint amilyen a miénk is. Az elmúlt egy évtized egyik meghatározó momentuma az önkormányzataink életében a köznevelési intézményeink működőképességének fenntartásáért való küzd elem volt. Az állam az ezredforduló tájékától kezdve, pontosabban 2002től fokozatosan évi 56 százalékkal tartósan, 8 éven keresztül csökkentette a köznevelési intézményeink normatíváját. Ez a 3200 fős Nyírbogát nagyközség 270 fős iskolája esetén, az isko la működtetési költéségét alapul véve 60 százalékos, a 120 fős óvoda esetén pedig mintegy 50 százalékos támogatási arányt jelentett. A két köznevelési intézmény működését, ami évi 140150 millió forintba került, az önkormányzatunknak évente 6065 millió fo rinttal kellett kiegészíteni, amikor a helyiadóbevételünk 2025 millió forint volt. Mindez településünkön, Nyírbogáton, ami a térség második legnagyobb települése, odavezetett, hogy 20082009 tájékán az össze erőforrásunkat a köznevelési intézményeink műk ödőképességének fenntartására kellett átcsoportosítani. (13.40) Az önkormányzati csődöt csak kis híján tudtuk elkerülni, annak ellenére, hogy 2003tól évente súlyos racionalizáló intézkedéseket tettünk mind a köznevelési intézményekben, mind pedig az önkor mányzatunknál. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden pedagógusnak és az országban minden önkormányzati alkalmazottnak a türelemért. Önkormányzataink tehát a térségünkben is megküzdöttek a közoktatási intézmények működésének fenntartásáért. A pénzte lenség előbbutóbb azonban a nevelésoktatás rovására ment, ezért támogatjuk az iskolák állami fenntartásba adását. Ilyen körülmények közt sajnos kevés jutott, vagy egyáltalán nem jutott pénz a tehetséggondozásra, pedig ez elengedhetetlen része kell hogy l egyen a közoktatási rendszernek. Egy másik rendszerszintű probléma a köznevelési intézményeink vonatkozásában az volt, hogy nem volt, illetve nincs megfelelő külső szakmai kontroll, azaz tanfelügyeleti rendszer. A kisebb önkormányzatok jelentős részben nem tudtak ilyen szakembereket alkalmazni, hiszen minden forrásukat az intézmény fenntartására kellett összpontosítani. A tanfelügyeleti rendszer megteremtését a fenntartás állami átvétele után rendkívül fontos feladatnak tartom. A szakmai ellenőrzés visszaál lításával remélhetőleg az iskolában folyó minőségi munkavégzés is javul. Ha szakember fog véleményt alkotni az adott pedagógus munkájáról, s ha ez befolyásolni fogja annak anyagi elismerését is, akkor motiváltabb lesz, s a jobb munkavégzésre fogja ösztönöz ni a pedagógust. Végül engedjék meg, hogy még egy problémát felvessek: sajnos az utóbbi évtizedben nagymértékben lecsökkent azoknak a szaktárgyi versenyeknek a száma, amelyek országos felfutásúak voltak. Há rom szinten zajlottak ezek: körzeti, megyei és országos. A versenyek többnyire alapítványok által szerveződtek, az ország különböző területeihez kapcsolódtak, ami sajnos nem tette
