Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Latorcai János): - OSZTOLYKÁN ÁGNES, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3277 A 16 éves korhatár kapcsán ön azt mondta el, hogy 16 évesen elhagyhatják a fiatalok az iskolát, és az államtitkár asszony maga mondta, hogy “és munkába állhatnak”. Azt gondolom, a legnagyobb hazugság ebben az országban most ilyet mondani. Mind annyian tudjuk, hogy szakképzettség nélkül, magasabb iskolai végzettség nélkül nem tud ma egy magyar fiatal állást találni. Nemcsak az, aki szakképzésből jön vagy éppen még abból sem, hanem még nagyon sok diplomás embernek is gondot okoz a mai Magyarország on állást találni. A másik ilyen nagy bűnük a Hídprogram kialakítása és az, hogy ezt egyáltalán részévé tették a közoktatásnak, ami meglátásunk szerint egy nagyon komoly zsákutcát nyit meg, a szegregációt újra megnyitja, fejlesztésről beszél és hátránykom penzációról beszél, miközben 8 fiatal együttes kérésére el lehet indítani egy iskolában a Hídprogramot, amikor felzárkózásról beszél, amikor ön is nagyon jól tudja, sőt sokkal jobban tudja, mint én, hiszen sokkal több időt töltött el pedagógusként, mint j ómagam, hogy az a gyerek, akit én 7 éves korától 15 éves koráig nem tudok valamire megtanítani, azt 15től 17 éves koráig már nagyon nehéz lesz, és nem fogom tudni akkor sem, ha ezt elnevezem bármilyen programnak vagy valamifajta intézményt kerítek mögé. H árom évre csökkentették a szakképzést, 40 százalékkal csökkentették a gimnáziumi férőhelyek számát, olyan kerettanterveket és olyan Nemzeti alaptantervet alkottak, amelyeket számos kritika ért; a NAT, amely korlátozza a pedagógus lehetőségét, amely szintén a magolásra, a lexikális tudás bővítésére, nem pedig a tanulásra, a gondolkodásra való megtanításra épít, olyan kerettanterveket alkottak önök, amelyek felborzolták a pedagógustársadalmat. Szigorról, rendről és fegyelemről beszél az államtitkár asszony a közoktatás kapcsán. Iskolaköpenyről beszél, iskolaőrökről beszél, rendőrökről beszél, akik fülön csíphetik azokat a fiatalokat, akik nem járnak iskolába. Központosították és bekorlátozták a tankönyvpiacot, kapkodó egyeztetésekkel a rendkívüli ülésszakban, az oktatáshoz nem túl közel álló képviselők egyéni képviselői indítványaival hozták ezt a Ház elé. A nyár tele volt botrányos igazgatókinevezésekkel, kivéreztette az alapítványi iskolákat. Egy teljesen összezavart rendszert alkottak az EUs források eloszt ásában. Jómagam vetettem fel a 3.1.3. TÁMOPos pályázatot az innovatív iskolákat illetően, amin pedagógusok százai dolgoztak 23 hetet nyaranta, majd lezajlott egy olyan pályázati beadás, amely egy szürreális csehszlovák játékfilmbe illett volna, ahol bici klis futárok, paplanokba tekert emberek álltak az ESZA Kht. előtt, kezükben a pályázati csomaggal, majd mint ahogyan az várható volt, kiderült, hogy 25 százalékkal magasabb volt a jelentkezők száma az első napon. Mi a megoldás? Önök szerint mi a megoldás? Dobjunk be mindent egy kalapba, és majd valaki kihúzza, és kisorsoljuk, hogy ki nyeri. Hogy ebbe emberek mennyi munkát tettek és mennyi energiát, az önöket nem érdekli. Arról már nem is kívánok beszélni, hogy hogyan megy itt a módosító javaslatok beadása, hogyan zajlik le egy részletes vita, amikor az embernek már felocsúdni sincs ideje már, és le van zárva egy vita. Talán a legnagyobb baj, a legnagyobb dolog, ami most előttünk áll, az az államosítás kérdése. Pokorni Zoltán is elmondta, é n magam is megkaptam több borítékot, amelyben pedagógusok - nem én, a politikus, hanem pedagógusok, akik ott ülnek a rendszer végén - tesznek fel önnek kérdéseket. Nekem sajnos nagyon kevés az időm, de majd a vita során fogok felolvasni ebből és kérdéseket feltenni, mert ezek szerint nemcsak én nem látom a megoldást és nekem vannak kételyeim, kétségeim és kérdéseim önök felé, hanem a pedagógusoknak is vannak. Ugye, ez egy olyan rendszer lesz, amiben önök azt mondják, hogy ennek az lesz az értelme, hogy ezze l a centralizációval önök a jelenlegi szétaprózott, esélyegyenlőtlen rendszert fogják fenntartani. Azt gondolom, hogy nagyon komoly tévedés ezt állítani, mint ahogyan egy igazságosabb iskolarendszer megteremtéséhez az iskolai autonómia és a tanszabadság fe lszámolásán keresztül nem vezet út. Most pedig ezzel az intézkedéssel, amire harmincegynéhány napjuk van, ezt fogják megalkotni. Tévedés azt hinni, hogy az államosított közoktatás rendszere önmagában képes lesz kiegyenlíteni a különbségeket. Ezt mindannyi an tudják, hogy ez nem így van, sőt mindannyian látják ezeket a veszélyeket, hiszen én voltam az, aki két hete szerdán Michl József képviselőtársammal vitatkozva
