Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 13 (237. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - „A köznevelés helyzetéről” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere:
3257 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy kormány vitaindítóját Balog Zoltán miniszter úr és Hoffmann Rózsa államtitkár asszony megosztva ismerteti, 30 perces időkeretben. Így elsőként megadom a szót Balog Zoltán miniszter úrnak. BALOG ZOLTÁN , az emberi erőforrások minis ztere : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szakszervezeti Vezetők! Miért is van szükség erre az egészre? Ezt a kérdést elég gyakran felteszik mindazok, akiket érint az oktatás ügye, meg azok is, akiket nem érint, de hát a többség ebben az országban mégiscsak érintve érzi magát, ha nem konkrétan a személyében, akkor családtagjai, gyermekei okán, vagy pedig éppen azért, mert felelősséget érez a következő generációért. Ebből a gondolatból indulnék ki hozzászólásom elejé n. Miért is van szükség erre az egészre? Azért van szükség erre az egészre, mert ahogyan számos állami nagy ellátórendszer, úgy a közoktatás is megérkezett egy olyan pontra az elmúlt 20 év eredményeként, ahonnan már azon az úton nem lehet továbbmenni, amin eddig jártunk. Ennek többféle vonatkozása van. Az egyik, amit a nemzetközi felmérések mutatnak, az az egyre gyengébb teljesítmény, ami ennek a rendszernek a végén kijön, és ezt leginkább a versenyképes tudás hiányában jelölném meg. Tehát miközben a legtöb bet szeretnénk adni a gyermekeinknek, a felnövekvő nemzedéknek, azt szeretnénk, ha megállnák a helyüket a XXI. század világában is, és olyan szakmához, olyan megélhetéshez jussanak, ami valóban méltó élet lehetőségét teremti meg a számukra, aközben azt lát juk, hogy valami alapvetően hiányzik ebből a közoktatási rendszerből; és miközben rengeteg pénzt és energiát ölünk az úgynevezett felzárkózásba, aközben éppen az a jól teljesítő közép az, amelyik hiányzik ebből a rendszerből, tehát a versenyképes tudás. A másik pedig, ami miatt szükség van arra az átalakításra, amibe két évvel ezelőtt belefogtunk, ennek a rendszernek a szerkezeti és a financiális fenntarthatatlansága. És itt valóban tulajdonképpen együtt kellene tárgyalnunk ezt a témát és aztán majd a törvé nyt is azzal a képtelenséggel, amiben az a feladatmegosztás, ami a központi állam és az önkormányzatok között megvalósult az elmúlt időszakban, megint csak eljutott a működésképtelenséghez. Ugyanis a helyi önkormányzatokra az elmúlt, mondjuk így, 20 évben, egyre nehezebb feladatokat róttunk, és közben pedig nem teremtettük meg ennek a finanszírozásának a lehetőségét. A körülmények egyre nehezebbek voltak, és ők így működtették a helyi közszolgáltatások rendszerét, sokszor erejükön felüli mértékben fejleszte ttek is. Mindezt annak érdekében tették, hogy a helyi lakosok minél magasabb minőségű közszolgáltatáshoz jussanak hozzá, és valóban, amikor itt úgy gondoljuk, hogy ezt a rendszert át kell alakítani, akkor világossá kell tenni, hogy senkit nem akarnánk a vá dlottak padjára ültetni, talán leginkább az elmúlt 20 év központi kormányzását lehetne, ha már a vádlottak padjára szeretnénk bárkit ültetni, de én inkább a megoldásban gondolkodnék. A helyzet az, hogy képtelenséget vártunk el tőlük, olyan dolgokat, amire nemcsak a financiális lehetőségeik, hanem egyéb lehetőségeik sem voltak adottak, és közben pedig el kell ismerni, hogy ezt számos helyen nagyon komoly odafigyeléssel, áldozatvállalással, a saját iskoláikért folytatott felelősségvállalással tették, és ez mi ndenképpen tiszteletre méltó. És amikor átalakul a rendszer, akkor úgy gondolom, mindent meg kell tennünk azért - az elmúlt hetek vitái nyilvánvalóvá tették, hogy mi kormányon ezt szeretnénk, és a kormány mögött álló frakciók is azt szeretnék , hogy azoka t az értékeket, azokat az eredményeket, azt a felelősségvállalást, amit az önkormányzatok hozzátettek ehhez a rendszerhez, továbbra is hasznosítani tudjuk, az megmaradjon, ne vesszen kárba. Viszont mindazt a képtelenséget és lehetetlenséget, ami keletkezet t ezen a területen, valamilyen módon orvosolni kell. Először is azt, hogy az önkormányzati szektor tartalékai teljes mértékben kimerültek, gyakorlatilag semmivé foszlottak. Azok a feladatok és az az említett finanszírozási forrás nem volt összhangban egymá ssal, és a világgazdasági válság is 20082009ben súlyosbította ezt a helyzetet.
