Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 6 (234. szám) - „Kit terhel a felelősség - az államadósságról és annak okairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VERES JÁNOS (MSZP):
2765 Először is: nyilván Rogán képviselő úr is pontosan tudja, hogy az IMFfel kötött megállapodás visszafizetési feltételei standard feltételek, az IMF által meghirdetett, minden ország számára nyilvános feltételek. Ez ért kár azzal vádolni az akkori kormányt, hogy a majdani kormány számára lehetetlen feltételeket akart teremteni, lévén - még egyszer mondom , hogy valamennyi ország ugyanolyan futamidővel, ugyanolyan kamatfeltételekkel és ugyanolyan törlesztési feltétele kkel vehetett föl annak idején hitelt az IMFtől. A második, amit érintett képviselő úr, és itt Puskás képviselő úr is büszkélkedett ezzel a kérdéskörrel, nevezetesen, hogy stabilitási törvényt alkottak, hogy ne lehessen a későbbiek során növekedő adósságg al számolni Magyarországon. Képviselő úr, mi voltunk azok, akik ezt a kezdeményezést 2007ben elindítottuk, és sajnálatos módon 18 eredménytelen egyeztetés után feles törvényt kellett alkotnunk ebben a kérdésben, mert a Fideszképviselő Tállai András 18 eg yeztetésen mindig nemet mondott ebben a kérdésben a Fideszelnökség felhatalmazására hivatkozva. (Dr. Józsa István: Így van.) Mint ahogy nemet mondott abban is, hogy az önkormányzatok adósságával kapcsolatos szabályozás kétharmados törvényként bekerüljön a magyar jogrendbe. Sajnálom tehát, hogy annak idején nem voltak partnerek ebben a kérdésben, ezért örülünk annak, hogy ilyen szabály született. Ahogyan megszületett, azt természetesen vitatjuk szakmai oldalról, de sajnálom, hogy akkor nem voltak partnerek abban, hogy lehessen ilyen törvényt alkotni, amikor még nagyobb szüksége lett volna az országnak erre a törvényre. A harmadik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy meglehetősen érdekes módon kezeli itt Rogán frakcióvezető úr és egyben polgármester azt a kérdé st, hogy az ország adósságának a növekedése valakiknek a bűne, miközben az önkormányzatok adósságnövekedése az persze nem bűn, az önkormányzatok adósságnövekedése pedig egy bocsánatos dolog, amelyet majd most a gondoskodó kormány meg fog oldani. Azt kell m ondjam, hogy kellett volna az önkormányzatoknál is olyan döntéseket hozni abban a periódusban, amely a finanszírozáshoz igazította volna az önkormányzati kiadásokat. Sajnos nem voltak ebben partnerek, a kétharmados korlátozás bennünket megakadályozott abba n, noha kétszer terjesztettük az Országgyűlés elé a törvények módosítását annak érdekében, hogy ez a változás bekövetkezzen, és természetesen érdemes a felelősséget az önkormányzatok esetében is, főleg az egy főre eső legnagyobb adóssággal rendelkező önkor mányzatok esetében vizsgálni. A miniszter úr expozéjában elhangzott két olyan kérdést szeretnék még érinteni, amely érdemi. Ha miniszter úr azt mondja, hogy szavazatvásárlás volt az eladósodás oka, akkor azt kell mondjam; ha arra utal, hogy 2002ben a száz napos programot az Országgyűlés megszavazta, akkor azt a Fidesz támogatásával szavazta meg az Országgyűlés. Azaz nem nagyon lehet azt mondani, hogy a választásokat követően bárki is szavazatvásárlási szándékkal hozott volna akkor az Országgyűlés elé döntés i javaslatokat, és az akkori ellenzék ebben a kérdésben érdekes módon együtt szavazott a kormányoldal képviselőivel. És amit leginkább érinteni szeretnék, az pedig a következő kérdés, nevezetesen: miniszter úr nem tudja, hogy mire költődött el a pénz, mini szter úr nem tudja, hogy vajon hová is lett ez a pénz. Nyilván szándékosan nem tudja, hiszen ha a minisztériumban körbenéz, és megkérdezne akár egyetlenegy ezzel foglalkozó munkatársat is, akkor pontosan el tudták volna neki mondani, mint ahogy én most el tudom ezt mondani minden további nélkül a nyilvánosság előtt. Nagyjából GDParányosan 10,8 százalék az az adósságrész ebből a bizonyos 80 százalék körüli adósságból, amely a magánnyugdíjpénztári megtakarítások miatt keletkezett adósságelem. Miután ennek a megszüntetésére 2010ben sort kerítettek, ebből a 2002 óta keletkezett mintegy 9 százalékos rész levonandó a 8 százalékból értelemszerűen, hiszen ne feledjék, hogy nemcsak olyan adósság létezik, amelyik az adott évben nyilvántartott adósság, hanem olyan i s létezik, ami úgynevezett rejtett adósság. Erre utalt már egy hozzászóló előttem is, nevezetesen: ha most a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat felhasználták arra, amire mint látható, nagyjából 60 százalékát használták adósságtörlesztésre, a többit ped ig a költségvetés kiadásainak a fedezetére, ez kiderült a Tukacs
