Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 6 (234. szám) - „Kit terhel a felelősség - az államadósságról és annak okairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2759 Köszönöm a szót, el nök úr. Tisztelt Ház! Először is szeretnénk leszögezni, hogy a cél az államadósság fenntartható pályára állítása, illetve hosszabb távon a csatlakozási szerződésben vállalt GDParányos 60 százalék alá való csökkentése kell hogy legyen. Gyakorlatilag, ha me gnézzük azt, hogy gazdaságpolitikailag milyen eszközeink vannak és a Fidesz ezeket eddig hogyan használta, akkor az értékelés, a Fideszkormány értékelése ebből szinte mindenféle megjegyzés nélkül láthatóvá fog válni. Ha az elsődleges egyenleg szintjén néz zük az államadósságot, akkor olybá tűnhet közgazdaságilag, hogy a Fideszkormány mindent megtesz a cél érdekében, és ezt önök a napi kommunikáció szintén ügyesen ki is használják, de ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy mindent megteszneke azért, hogy ezzel az eszközzel helyesen éljenek, akkor a válasz sajnos egyértelmű nem. Ugyanis ha a kormány egyértelműen elkötelezett lenne az államadósság elleni harcban, akkor nem a felső és középosztály jólétének növelésére költött volna az elmúlt években több száz mill iárd forintot, hanem az államadósság csökkentésére. Ha annyira elkötelezett lenne ezen a téren, akkor nem presztízsberuházásokra költötte volna az ország pénzét, hanem adósságcsökkentésre. Ha önök annyira elkötelezettek lennének, mint amennyire mondják, ak kor nem kormányzati kommunikációra költenék, tapsolnák el azt a sok pénzt, hanem abból is államadósságot csökkentenének. Ha önöknek tényleg ez lenne a fontos, akkor úgy viselkednének, mintha ténylegesen ez lenne. Gyakorlatilag ez így nem működik. Vitanapot szervezni önök tudnak, de államadósságot az államháztartás elsődleges egyenlegén keresztül csökkenteni nem tudnak. Ezen a téren az önök teljesítménye sajnos elmarasztalható. Ha a reálkamatot és a reálárfolyamatot értékeljük - ahogy Vágó Gábor képviselőtár sam is érintette az előzőekben , akkor azt látjuk, hogy ezen a téren önök borzasztó sokat tehettek volna, ám igazából nem csupán nem tették meg, amit meg kellett volna tenni, hanem kifejezetten az ellenkezőjét tették meg. Az EUval és az IMFfel szemben f olytatott szabadságharcuk, szögezzük le, hogy gyakorlatilag növelte az államadósságot és az adósságrátát. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Vagyis amennyiben tényleg ezt tekintenék önök elsődleges célnak, akkor pontosan az ellenkező hatást érték el. Az elmúlt két évben önök ahelyett, hogy egy kiszámítható, megfontolt, átlátható és valóban okosan a nemzeti érdekeket érvényesítő, esetleg többpárti támogatást élvező tárgyalást folytattak volna a nemzetközi szervezetekkel, sokszorosan bohócot csinálta k magukból és sokszor az egész országból is. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ennek az eredménye az önök hitelvesztése lett minden fronton, itthon is és nemzetközi szinten is. Ez nemcsak a magas reálkamatszinten és rossz kamatfeláron keresztül h at negatívan az adósságrátára, hanem gyakorlatilag mélységbe taszította az országot a beruházási ráta vonatkozásában is. Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a gazdasági növekedéssel együtt próbáljuk megfigyelni azt, hogy önök mit tettek azért, hogy Mag yarországon beruházások legyenek, hogy fejlődni tudjon ez az ország, hogy munkahelyek teremtődjenek. Ha összefoglalom, akkor ezen a téren az önök teljesítménye egy katasztrófa. Az MNB minap megjelent jelentése, a jelentés a pénzügyi rendszer stabilitásáról szóról szóra alátámasztja azt, amit az én értékelésemben az előbb megfogalmaztam. Gyakorlatilag a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és a rögtönzések korát éljük Matolcsy György miniszteri regnálása óta. A megfelelő üzleti környezet nem kapja meg azt a támogatást, amelynek segítségével ezt az országot fejleszteni tudná. A vállalatok nem bíznak önökben, a bankok nem bíznak önökben, az állampolgárok nem bíznak önökben, a beruházási ráta 15 százalékos mélyponton van, a lakosság fogyasztása csökken, a magya r gazdaság pedig recesszióban van. Aki teheti, az egyenesen külföldre menekül, hogy ezt a fajta gazdaságpolitikát ne kelljen neki és a családjának elszenvednie. Önök ráadásul nem csupán a rövid távú keresletet küldték a padlóra, ha a fogyasztást nézzük, ha nem szisztematikusan rombolják a növekedés hosszú távú keretfeltételeit is, amikor forrásokat vonnak ki az oktatásból, az egészségügyből és a közszolgáltatásokból. Az önök gazdaságpolitikája így minden téren, mind a beruházások terén, mind az emberi tőkébe való beruházás terén egész
