Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 6 (234. szám) - „Kit terhel a felelősség - az államadósságról és annak okairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GYURCSÁNY FERENC (független):
2760 egyszerűen katasztrofális. De úgy tűnik, hogy ha mindezeket végigvesszük, és láthatóan a gazdaságpolitika eszköztára ugyanúgy a kormány szolgálatában van, mint az ellenzék szolgálatában, csak most önök tehetnék meg azt, hogy eze ket okosan használják, és nem holmi retorikai szabadságharcot vívva az országot egyre mélyebben taszítsák a semmibe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérsz ónoki felszólalások végére értünk. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt előzetes bejelentkezésének megfelelően, és a frakciók részére biztosított időkeretek felhasználásáig. Elsőként megadom a szót nyolcperces idők eretben Gyurcsány Ferenc független képviselő úrnak. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Csenget.) GYURCSÁNY FERENC (független) : Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőház! A miniszterelnök forradalmi rendszert működtet, önmagát a forradalom vezető jének tartja. Hogy a forradalom működjön, ahhoz két dologra van szükség: sikerekre és ellenségre. Ha nincsenek sikerek - márpedig nincsenek sikerek , akkor jön az ellenséggyártás. Úgy látszik, hogy a miniszterelnök ez utóbbiban lényegesen jobb, mint Magya rország sikereinek megteremtésében. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Te beszélsz?) (12.00) A mai napra most már sokadik alkalommal a magyar államadósság növekedését ajánlja a választópolgárok figyelmébe és helyezi politikájának célpontjába. Vane e bben ráció? Vane igaza a miniszterelnök állításának? Igaze az az állítás, hogy az államadósság növekedését érdemes megvizsgálni, hogy milyen mértékben szolgálta a haza javát, és milyen mértékben szűkítette esetleg mozgásterét? Azt gondolom, hogy igen. De ez csak akkor igaz, hogyha van bátorsága a miniszterelnöknek és a mögötte álló többségnek és van képessége a vele szemben ülő ellenzéknek, hogy akkor értelmesen beszéljünk erről a kérdésről. Hozzáteszem, volt itt ebben a Házban ilyen hozzászólás: az, amit az LMPs kollégák az elmúlt húsz percben elmondtak és megmutattak, az egy értelmes, okos, szakszerű elemzése a helyzetnek. (Zaj, felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Balla György: Nélküled nincs Bajnaiszövetség! Dicsérd meg Bajnait, és rendben vagyunk! ) A magyar államadósság európai és világösszehasonlításban a középmezőnyben helyezkedik el. Lényegesen alacsonyabb, mint Olaszország, Dánia, Japán vagy akár az Egyesült Államok adóssága. Helyesen állapítják meg a kollégák, hogy nem az államadósság mértéke , hanem finanszírozhatóságának fenntarthatósága az, ami az alapvető kérdés. Amikor azt vizsgálják a kollégák, hogy kinek és minek köszönhető, hogy a 2000es években valóban jelentősen, nagyjából húszhuszonegynéhány százalékponttal emelkedett a magyar álla madósság, akkor sokaknak kellene önvizsgálatot tartani. Nekünk is. Meg is fogom tenni. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) De önöknek is! A 2000es évek elejétől a költségvetés alappályájához képest nagyjából 1900 milliárd forinttal költöttek tö bbet az egymást követő első Orbán, Medgyessy Péter kormánya és az én első kormányom. 1900 milliárddal többet. Ez az 1900 milliárd forintnyi többletterhelés, ha úgy tetszik, extrakifizetés a három kormány között jól kiszámítható, jól megmutatható módon a kö vetkezőképpen oszlik el. 2000ben, 2001ben és 2002ben az elfogadott kétéves költségvetéshez képest a költségvetésbe hosszú távon beépülő, azaz nem csak egyszeri tételt jelentő módon Orbán Viktor első kormánya 570 milliárd forinttal költött tö bbet, ezt hagyta az őt követő kormányoknak örökségül. Ennek részleteit az
