Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 10 (216. szám) - Megemlékezés Zwack Péter volt országgyűlési képviselő haláláról - Marian Lupu, a Moldovai Köztársaság parlamentje elnökének és kíséretének köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
26 Azt a fölfogást, miszerint a közmunkát nem tekinthetjük a munka részének, nem is értem, tisztelt hölgyeim és uraim. Azt hittem, hogy a Jobbikkal bár nagyon sok vitánk van - ki is fogok térni egykettőre, mélyekre is , de abban azért e gyetértünk, hogy a gazdaságpolitikai eszközöket úgy kell korszerű, ha úgy tetszik, modern módon használni, hogy azok az emberek, akik nem tudnak a tartós munkanélküliségből egyetlen lépéssel visszalépni a piacgazdaság munkahelyeire, azoknak segítséget kell nyújtanunk. Nem tárhatjuk szét a kezünket, hogy no lám, nem tudnak írni, nem tudnak olvasni, régóta nem dolgoztak már, esetleg 15 éve, úgysem lesznek használhatók. Széttárjuk a kezünket és segélyeket küldözgetünk nekik? Arról volt szó, hogy ezt nem akarju k! Azt akartuk, hogy meg kell találni az emberséges módját, emberséges és ésszerű módját, hogy ezeket az embereket abba a helyzetbe hozzuk, hogy reményeink szerint, ha a munkánkat jól végezzük, akkor nemcsak közmunkában, hanem utána még más, magángazdasági munkában is megtalálhassák a számításaikat. Ezen dolgozunk. Miért ne tekinthetnénk a közmunkát akkor a munka részének? Az egyik legfontosabb kérdésről beszélünk, arra kérem önöket, ne értékeljék le ennek társadalmi jelentőségét. (Nyakó István tapsol. - Sz órványos taps a kormánypárti padsorokban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami azt a föltételezését illeti az MSZPseknek, miszerint Magyarország bármilyen erkölcsi kérdésben hozott döntését ne a jogszerűség és az erkölcsi megfontolások vezetnék, hanem valami pénzügyi érdek, a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Ugyanakkor nem vagyok meglepve, hogy előhozzák, mert ki mint él, úgy ítél. Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Tehát ha önök ezt el tudják képzelni, ez bennünket nem lep meg. (Közbe szólások az MSZP soraiból.) Ezzel szemben szeretném világossá tenni, hogy a magyarországi gyakorlat az volt és az is marad, hogy ha Magyarországon valakit jogerősen bűncselekményért elítélnek, és az illetőt az állampolgársága szerint illetékes ország végre hajtás átengedése címén kéri, akkor mi őt át fogjuk adni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz, nem így van a jogszabályban.) Eddig is mindig ezt tettük, ezután is ezt fogjuk tenni, ha ez ügyben a nemzetközi jognak megfelelő hivatalos dokumentumok meg születnek. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük dr. Harangozó Tamás: Nem igaz!) Most is így volt. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a kormány összkormányzati egyeztetést végzett ebben az ügyben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Elég szomorú!) Számba vettük ennek a nemzetközi jogi, diplomáciai szempontjait (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jól sikerült!) , és végül arra jutottunk, hogy az az igazságos döntés, ha itt, ebben a konkrét esetben is folytatjuk az egyébként töretlen magyar joggyakorlatot. És bizt osak lehetnek, én személy szerint is azért tartom igazságosnak ezt a döntést, mert fordított esetben is pontosan így jártunk volna el. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz!) Köszönöm szépen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után engedjék meg, hogy a m űveltségi cenzus kérdéséről is mondjak néhány szót. Tisztelt Jobbikos Képviselőtársaim! Én is látom, hogy a 120130 évvel ezelőtt létrejött általános képviseleti elven nyugvó demokráciák a mostani válság megoldásában nem jeleskednek. Azt is látom, hogy eze k a válságok olyan mélyek is lehetnek, amelyek föl fogják vetni a politikai irányíthatóság, vagyis a társadalmi válság kérdését is. Ezért sok helyütt gondolkodnak arról, hogy hogy s mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ezek a, most nevezzük őket egyszer űen csak demokráciáknak, képesek legyenek arra, a demokrácia mint olyan képes legyen arra, hogy kivívja a polgárok bizalmát a válságkezelés körülményei közepette is. Ez egy nagyon súlyos és fontos kérdése a mi civilizációnknak. Többfajta kísérlet is van. É n is buktam el e tekintetben kísérletet, emlékeznek rá, amikor a nemzeti konzultáció elutasította azt a javaslatot, hogy egyébként a szülők a gyermekeik nevében szavazhassanak. Ez is a demokrácia bizonyos átalakításáról és megreformálásáról, ha úgy tetszik , bővítéséről szólt volna. A kettős állampolgárság ugyanebbe a logikába illeszthető. Tehát látszik, hogy mindenki gondolkodik ebben a dologban.
