Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 15 (229. szám) - Az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő magyar katonai szerepvállalásról szóló egyes kormányhatározatok módosításáról szóló jelentés, valamint az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műv... - ELNÖK (Jakab István): - NÉMETH ZSOLT (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
2025 állítanom, hogy az euroatlanti elkötelezettség itt, KözépKeletEurópában egy nagyonnagyon fontos érték, bizonyos értelemben az ország biztonságának egyik garanciája. Persze, felvet a gondolat nagyon sok kérdést, de mégis az elmúlt időszak tört énései azt bizonyítják, hogy a Magyar Köztársaság biztonsága, a Magyar Köztársaság gazdasági, politikai együttműködése szélesedett ebben a kapcsolatrendszerben, és stabilizálódott, ha a rendszerváltás utáni időszakot vesszük figyelembe. Éppen ezért ez a fa jta magatartás, amely szülte a nemzetközi katonai együttműködésben való részvétel gondolatát, általunk támogatható, általam is támogatandó, mint ahogyan azt jobbikos képviselőtársam meg is jósolta. Igen, mi azt gondoljuk, hogy a nemzetközi együttműködés ór iási nagy terheket vesz le adott esetben a Magyar Köztársaság válláról, ugyanakkor szolidaritásról, partneritásról biztosítja azokat, akik hasonló értékrend alapján gondolkodnak a világról, gondolkodnak a biztonságról, és gondolkodnak a katonai együttműköd ésről. Nem jó hír az, hogyha egy nagy nemzetközi misszió, ahol hihetetlenül sok ember, borzasztóan sok áldozat - egyetlenegy ember is sok, és ehhez képest minálunk is az egynél jóval több volt , szóval, amikor borzasztó sok áldozat van, és nem látja az em ber ennek a közvetlen, direkt hasznát, akkor okkaljoggal vetődik fel a kérdés a tekintetben, hogy megértee. Azt gondolom, ennek a kérdésnek a megválaszolása nem kerülhető meg a magyar parlamentben, majd később, valamikor 2013 után, amikor is az egész afg anisztáni szerepvállalás reményeink szerint lezárul, befejeződik. Igen, nekünk is és egyébként az ebben részt vevő valamennyi országnak mélyen önmagába kell nézni, mélyen egymás szemébe kell nézni, és bizony meg kell állapítani azt, hogy voltake még sansz aink, lehetőségeink arra, hogy ott több eredményt érjünk el, amit elértünk, az mennyire kevés a mihez képest, és egyébként milyen ráfordítással értük el azt az eredményt. Innen nézvést a helyzet, úgy tűnik, nem stabil, innen nézvést nyilvánvaló, az a szánd ék nem tudott érvényesülni, ami a nemzetközi együttműködést indokolta, de innen nézvést nyilvánvaló, hogy a nemzetközi együttműködés és óriási erőfeszítés azért iszonyatosan sok konfliktus, adott esetben a konfliktus tovaterjedését akadályozta meg. Ez egy olyanfajta érdem, amit persze nem lehet prókontra értékelni és elemezni, megjósolni sem, viszont mégis azt mutatja, hogy volt haszna, lehetett haszna az együttműködésnek, noha valószínűleg jóval többre számítottak azok, akik ezt elindították. Kell erről m ajd később beszélnünk, de a mostani konkrét előterjesztésről szeretnék itt és most néhány szót szólni. Azt nevezetesen, hogy tulajdonképpen post fest vagyunk már, hiszen a kabuli repülőtéri misszió beindult, a döntések megszülettek, és így utólag vagyunk k éső este vagy kora este a parlamentben, beszélgetünk erről a kérdésről, vitatjuk ennek a kérdésnek a különböző részleteit, de a dolog eldőlt. Mi úgy látjuk, hogy a kormány tehetett volna gesztust a magyar parlament politikai pártjai irányába, akkor, amikor a döntéselőkészítés során mondjuk, megkérdezi az álláspontunkat. Ha megkérdezte volna az álláspontunkat, akkor egészen bizonyosan kapott volna tőlünk arra vonatkozó támogatást és erősítést, hogy érdemes ebbe az irányba menni, mert azt, amit Hende Csaba h onvédelmi miniszter úr mondott - és nem szeretnék ismételten ilyen Piszkos Fred effektusba kerülni , mégiscsak igaz. A mi álláspontunk szerint mégiscsak igaz az, hogy együtt mentünk, együtt jövünk, mégiscsak igaz az, hogy a befejezés az egyik legnehezebb momentuma egy ilyen akciónak, éppen ezért azt kellő körültekintéssel, egymásra való figyeléssel kell megoldani, és igaz az, hogy indokolt és érdemes a biztonsági helyzet megváltozása okán a magyar szerepvállalást is változtatni, és hogyha ebben partnereket találunk, akkor valószínűleg érdemesebb olyan feladatot vállalni, amire a partnereinknek nagyobb szükségük van. Nem mondanám azt, hogy ott a képességek mindenütt jelen vannak, tehát gyakorlatilag majd’ minden területen képességhiány jelentkezik, de ha egy olyan képességhiányt tudunk pótolni vagy megoldani, ami nagyonnagyon sok ország életét, nagyonnagyon sok ország katonáinak az ellátását és egyébként az afgán normál hétköznapok rendjét is segíti, nevezetesen: a repülőtér működtetésében való részvétel az ilyen, nos, mi azt gondoljuk, ez
