Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 11 (217. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
188 Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai Jáno s) : Köszönöm szépen, képviselő úr. (Mozgás, zaj.) A kormány nevében Hoffmann Rózsa államtitkár asszony válaszol az elhangzottakra. Parancsoljon, államtitkár asszony! Megkérem képviselőtársaimat, hogy foglalják el a helyüket. DR. HOFFMANN RÓZSA , az Emberi E rőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ön a napirend előtti felszólalásának azt a címet adta, hogy “Válaszok helyett csak kérdőjelek”. Nagyon gondosan figyeltem, még a fülhallgatót is feltettem, de egyet lenegy kérdést, egyetlenegy kérdőjelet nem tudtam kihallani az ön szónoklatából, hanem olyan állításokat hallottam, amely kijelentéseire most, ha már kérdést nem tett fel, és nem válaszolhatok, mégis reagálok, és igyekszem és meg is fogom ezeknek a nagy ré szét cáfolni, ahogy tettem már sokszor is. Először is nézzük az “államosítás” kifejezést, amelyet ön a magától megszokott rutinnal nagyon sokszor belecsempészett a szavaiba, mert amit sokszor hall a televíziónéző vagy a rádióhallgató, az belemegy a fülébe. Ezért én is sokszor elmondom, hogy szó sincs államosításról. Az államosítást az önök pártjának az elődje csinálta meg 1948. június 16án, amikor egyetlen tollvonással elvette az egyházaktól az iskolákat, szétkergette a tanárokat, és valóban totális államo sítást valósított meg. (Kovács Tibor: Nem akkor volt maga az MSZMP tagja? - Moraj, felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Ezzel szemben mi nem veszünk el semmit, bár ezt is többször állította képviselő úr. Kérem szépen majd meghosszabbítani az időmet. ELN ÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. DR. HOFFMANN RÓZSA , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm én is. Ezzel szemben mi semmit nem veszünk el. Ön is jól tudja, képviselő úr, hogy az iskolák tulajdonjoga ott marad a településen, és ott maradnak az iskolák gazdái, és mint ilyenek, komoly jogosultságot is kapnak. Csak idézek néhányat, amit ön is ismerhet, hiszen a törvényt és a jogszabályokat gondosan követi, ahogy más alkalommal erről meggyőződhettem. (9.30) Tehát ott marad a tulaj donjog. Részt vesznek az iskola működtetésében, meglehetős retorikai csúsztatás azt állítani, hogy a polgármesterek raktárosokká silányulnak. Megjegyzem - na, itt volt egy kérdés, hogy egyeztettünke. Nagyon sok polgármesterrel egyeztettünk, és elfogadták ezt a helyzetet, sőt nagyon sokan voltak, akik kifejezetten jónak találták. Polgármester is van ilyen is meg olyan is, ezek az általánosítások mindig valamiféle ferdítést tartalmaznak. Nos, a tulajdon, a gazda szerepe ott marad az önkormányzatnál, és a jog osultságaikat az iskola fölött, akár még annak a tartalmi munkája tekintetében is az intézményi tanácsokon keresztül gyakorolják. Érdekes módon ezt soha nem kifogásolták, pedig mi vettük be a nemzeti köznevelésről szóló törvénybe, hogy olyan iskolatanácsok alakuljanak, amelyeken keresztül minden egyes személy és szervezet, akinek köze van az iskolához, gyakorolhatja a jogosítványait. Így az igazgató személyének kiválasztásában is véleményezési joguk van. (Osztolykán Ágnes: Semmit nem ér a véleményük!) Az, h ogy a fenntartás nem az övéké, ennek már nincs is értelme, hiszen az új törvény szellemében a fenntartás és a működtetés kettéválik, és senki nem vitathatja az államnak azt a felelősségét és jogát, hogy az iskolák tartalmi munkája irányításában ismét szere pet kapjon. Ez testesül meg az új Nemzeti alaptantervben. Önök ugyan vitatják, de az ország nagy többsége igenis azt akarja, hogy legyen központi előírás a tartalmak tekintetében. Ez a fenntartás egyik eleme, a másik eleme a pedagógusbérek garantálá sa. Ez ellen sem emelhet szót senki, ezt is az állam veszi magára, a harmadik pedig, amelyet megint csak még az önök
