Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 10 (228. szám) - A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1838 Álláspontom szerint a felek érdekeit az első értelmezés szolgálná leginkább. Ezért javaslom vagy annak rögzítését a törvényben, hogy a kisajátítási határozat meghozataláig van lehetőség fi zetési számla megjelölésére, vagy pedig a kisajátítási hatóság kötelezettségévé tenném, hogy a fizetés módját a határozatban rögzíteni szükséges. A kártalanítás összegéhez kapcsolódik, ezért ezen paragrafusnál említem meg azon észrevételemet is, hogy a gya korlatban a kártalanítási összeg kifizetésénél problémát jelent annak kinyomozása, hogy a kártalanításra jogosult az áfatörvényben biztosított lehetőséggel élve az ingatlanértékesítéssel, bérbeadással összefüggő adókötelessé tételt választottáke egyáltal án. Amennyiben a kártalanításra jogosult a tárgyaláson megjelenik, a kisajátítási hatóság számára előírhatná a törvény kötelezettségként, hogy felhívja a jogosultat a tárgyaláson nyilatkozattételre ezzel kapcsolatban. Vagy például ismét egy ellentmondásos rész: a tervezet 15. §a a törvény 24. §át módosítja. A jelenleg hatályos törvény tartalmazza, hogy a kisajátítási tervezetet öt példányban kell benyújtani, a tervezetben ez nem szerepel. Feltételezem, hogy a tervezet 31. §ában - jelenleg a törvény 41.e - hivatkozott kormányrendelet módosulni fog, és abban fog majd szerepelni ez a darabszám. De ha ez így lesz, akkor is felhívnám a figyelmet, hogy ez semmiképp ne maradjon ki. A tervezet 17. §a egy, a kisajátítást kérőre nézve rendkívül előnyö s, a kisajátítási eljárás ügyintézési idejét jelentősen csökkentő rendelkezést tartalmaz - ezt rendkívül üdvözöljük és támogatjuk , azonban arról nem rendelkezik, hogy az újrazáradékoltatás költségét kinek kell viselnie. Ez nem tűnik komoly problémának, d e a gyakorlatban bizony az, hiszen a fentiekben ismertetett pontatlanságokon felül még számtalan olyan kérdés van, amiről a tervezet hallgat. Tehát úgy gondolom, hogy egyegy ilyen általános vitában szükség lehet azokat is megemlíteni, amelyeket nem tartal maz a törvény, de szükséges lenne, ilyen például az alábbi ellentmondás. Kisajátítási eljárás lefolytatására akkor kerülhet sor, ha a tulajdonos nem fogadja el a vételi ajánlatot. Ennek azonban lehet az az oka, hogy a megajánlott vételárat tartja túl alacs onynak, de az is lehet, hogy magával a tulajdonváltozás tényével nem ért egyet, vagy az egész beruházás közérdekűségét vitatja. A jelenlegi törvény is előírja, és a tervezetben is szerepel, hogy a kisajátítási kérelemhez mellékelni kell a kisajátítást kérő harmadik személy esetében a tevékenység végzésére vonatkozó engedélyt. Az építési engedély kiadásához azonban be kell szerezni a beruházással érintett ingatlan tulajdonosának hozzájárulását. Tehát amennyiben a jelenlegi tulajdonos nem járul hozzá az enged ély kiadásához, akkor kisajátítani sem lehet az adott ingatlant? A törvény ilyen értelmezése esetén kiüresedne a kisajátítás jogintézménye, javaslom tehát szíves átgondolását annak, hogyan lehetne ezt az ellentmondást kiküszöbölni. Szintén egy ellentmondás : sem a jelenlegi törvény, sem a tervezet nem mondja ki egyértelműen azt, hogy mi a helyzet azokkal az ingatlanokkal, melyek a magyar állam tulajdonában vannak, de nem az aktuális vagyonkezelő, hanem egy másik kisajátítást kérő akarja az ingatlant igénybe venni közérdekű cél megvalósítása érdekében, és a vagyonkezelők nem tudnak megegyezni. Lehetőség van ezen ingatlan kvázi kisajátítására? Tudja törölni a kisajátítási hatóság egy vagyonkezelő vagyonkezelési jogát? És a kisajátítási eljárás eredménye egy oly an tulajdoni lap lesz, amelyen csak “tulajdonos a magyar állam” szerepel? Vélhetően van erre lehetőség, hiszen a törvény rendelkezik arról, hogy a vagyonkezelői jog ellenértékét hogyan kell számolni, de szerencsésebb volna, ha a törvény egyértelműen állást foglalna ezzel az ellentmondással kapcsolatban is. Szintén egy újabb probléma: a jelenlegi törvény lehetőséget biztosít arra - és ezen helyesen a tervezet sem fog változtatni , hogy ha a kisajátítás következtében a faállomány vagy más évelő növényzet kit ermelése válik szükségessé, ezt a tulajdonos elvégezheti. Ez egy lehetőség, amit egyértelműen biztosítanunk kell a tulajdonos számára. Azonban ne felejtsük el, ha a tulajdonos él ezzel a lehetőséggel, akkor a kitermelés nemcsak lehetőség, hanem már kötelez ettség is lesz számára. A törvény nem rendelkezik arról, hogy mi a teendő akkor, ha a tulajdonos nem termeli a fákat, a kisajátítást kérőnek meddig kell várnia arra, hogy letermelje.
