Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 3 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - DR. STEINER PÁL (MSZP):
1530 kogencia nem a polgári szabályozás fő lényege, a kogencia olyan állami akarat, amely kötelezően előírja a polgárnak, hogy mit kell tegyen védett tárgyak érdekében. Ezért nem elsősorban a polgári jog eszköze. Miért mertem ezt a rövid alapvetést is önöknek itt, a késői órákban elmondani? Azért, mert a ma reggeli v itában elhangzott két olyan érv, amelyet ha a kormánypártok komolyan gondolnak, akkor valóban egy áthidalhatatlan ellentét fog kialakulni álláspontom szerint az ellenzék és a kormánypártok között. Kereszténydemokrata képviselőtársam a reggeli vitában azt j avasolta, hogy az élettársi viszony szabályozásának tárgyköre kerüljön át a kötelmi jogba, azaz a szerződések jogába, a bejegyzett élettársi viszony pedig kerüljön ki a polgári törvénykönyvből, és egy külön törvény szabályozza. Azt vélem, hogy ez a javasla t szimbolikájában és felfogásában jóval túlmegy azon, hogy azt tudjuk mondani, hogy ez a polgári törvénykönyv általános vitájához tartozik. A mi felfogásunk szerint miről van itt szó? Egyrészt nem kell elmondanom, mert mind Lendvai Ildikó, mind Lamperth Mó nika tökéletesen körbeírták a mi felfogásunkat ezeknek a viszonyoknak a területén, de két üzenetére azért szeretném felhívni a figyelmet. Vegyük egy pillanatra komolyan a javaslatot! Ha valóban úgy gondolják, hogy az élettársi viszonyok a kötelmi fejezetbe kerüljenek, akkor ezt a kapcsolatot egy ugyanolyan szerződésnek kell tekinteni, mintha vennénk egy mosógépet. Akkor kérdezem, hogy a szülői felügyeleti jogokra, ha véletlenül elkövetik azt, hogy még lesz egy közös gyerekük is, a jog- és kellékszavatosság szabályai fognake érvényesülni. Kérdezem, hogy annak a megbeszélése, hogy a gyerek milyen iskolába járjon, milyen óvodába járjon, milyen ruhát vegyenek neki, az a taggyűlés szabályai szerint foge megvalósulni. További kérdéseket tudnék még e tekintetben feltenni. Azt vélem, és ezért megbocsátható, hogy képviselőtársam elmondta, hogy ő nem jogászként vesz részt ebben a vitában, ezért egy kicsit toleránsabb vagyok ebben az ügyben, de mégiscsak be kell látniuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar nyelv, amelyről egyébként is tudjuk, hogy csodálatos, pontosan kifejezi az élettárs minőségét. Az életemnek a társa, az egy család, az egy érzelmi, szerelmi és szociológiai életviszony. Azt mondani, hogy az életemnek a társa, akivel együtt élek… - és valamilyen oknál fogva nem kívánok egyházi esküvőt, nem kívánok állami anyakönyvvezetői eljárást, nem kívánom, hogy az állam beavatkozzon az életemnek ebbe a szakaszába, de nevelem a gyerekeimet, szolidáris vagyok az életem társával jóbanrosszban, rájuk azt mondani , hogy ez nem család és nem a családi jogba való, hanem ez egy szerződéses jogviszony, azaz ugyanolyan, mint egy gépkocsivásárlás vagy mosógépvásárlás, vagy ha rövid a házasság, akkor egy kézenközön való adásvétel, azaz vettem egy liter tejet, ez bizony e gy nagyon elgondolkodtató álláspont. Ha ezt önök komolyan gondolják, akkor tényleg, valóban nem tudunk megállapodni a polgári törvénykönyv ezen fejezetében sem. Sőt, tovább kell menjek, hogy valószínűleg akkor kénytelenek leszünk elutasítani a polgári törv énykönyv egészét. A másik, amit szeretnék megemlíteni, az a bejegyzett élettársak kérdésköre, ami arról szól, hogy legyen róla külön törvény, ez volt a javaslat. Ennek a kommunikációs részével nem is szeretnék foglalkozni, hogy különböző szélsőséges gondol kodású emberek hogyan és miképpen minősítenék ezt a törvényt, és miféle elképesztő, otromba élcelődésnek lenne a tárgya. De aki megismerte az idevonatkozó adatokat - és én elhiszem professzor úrnak, amikor ezt elmondta az alkotmányügyi bizottsági ülésen a vitában , jelen pillanatban négyszáz magyar ember, négyszáz polgár kérte a bejegyzett élettársi jogviszonyt. Négyszáz emberről van szó, négyszáz polgártársunkról van szó. Azt gondolom, hogy ha máshol szabályozzuk, vagy külön törvényben szabályozzuk ezt a jogviszonyt, akkor arról teszünk tanúbizonyságot, azok, akik nem így élnek, hogy azokat, akik így akarnak élni, nem tekintjük polgárnak, nem tekintjük olyan embereknek, akik a hazánk fiai, akik ugyanazokkal a
