Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 3 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
1527 Az öröklési jog tekintetében címszavakban - bár tudom, hogy ebben is sok vita lesz, ha nem is itt, de a módosítók kapcsán vagy egyéb f órumokon - több olyan változtatás kerül bevezetésre, amely meghatározza, illetve eltér attól a gyakorlattól, ami eddig kialakult. Kezdeném itt - ha szabad úgy fogalmaznom: in medias res - a durva hálátlanság kategóriájával, ami azért érdekes, mert eddig a gyakorlatban a kitagadási okok egyrészről szigorúak voltak, ami érthető is bizonyos szempontból, hogy egyfajta védelmet nyújtson bizonyos körnek, ez a legszűkebb hozzátartozói kör, vér szerinti hozzátartozói kör; viszont a törvényjavaslat úgy szól, és ezt a részletes indokolásban láthatjuk, hogy ennek a durva hálátlanság kategóriának, ami új kategóriaként kerül bevezetésre mint kitagadási ok, a bírói gyakorlatra bízza a megtöltését. Tehát majd a bírói gyakorlatra bízza azt, hogy kitöltse ennek a fogalomnak a kereteit. Ez nem feltétlenül jó, hiszen valamiféle kapaszkodópontokat a törvénynek igenis nyújtania kell. Nagyjából érezhetjük, hogy a durva hálátlanság kategória mondjuk, egy házastárs vagy egy leszármazó esetén mit jelent, de mégis, ha nem is taxatív, de valamiféle utalás kellene a törvényalkotó részéről. Hozzáteszem, hogy ennek a rendszernek az átalakítása vagy az átgondolása - már ami a jelenlegi taxatíve felsorolt okokat jelenti - nem feltétlenül ördögtől való, de én ezt túl tágnak érzem, és a bírói gyakorlatban túl nagy döntési szórás fog kialakulni, ráadásul úgy, hogy komoly pénzről, komoly vagyonokról lehet szó, hiszen gyakran az emberek, amit örökölnek, az nekik és a családjuknak a legjelentősebb vagyoni javuk, és tulajdonképpen az emberek legnagy obb vagyontárgyairól születhet döntés, illetve örökölhetik ezeket a vagyontárgyakat ők vagy ha esetleg mások, akkor különböző sikerességgel peresíthetik, tehát ezt mindenképpen egységesíteni kellene. (14.10) Fontos megemlíteni, hogy megváltozik a házastárs törvényes öröklési helyzete, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi haszonélvezet helyett részbeni állagörökös lesz a házastárs, ami azt jelenti, hogy egy gyermekrészt fog örökölni. Az eddigi gyakorlat, aminek valóban nagyon régi gyökere volt a magyar jogban, arra tett kísérletet és az volt a meghatározó, hogy a házastársat a megfelelő lakókörnyezetében hagyhassák az örökösök, és erre biztosítottak neki jogot. A legtöbb esetben ez megváltással zárult, ami azt jelenti, hogy az örökösök vagy maga a házastárs kért e azt, hogy ők számoljanak el, és ne a haszonélvezet tekintetében, hanem vagyoni javak tekintetében osszák meg egymás közt, ami van. Ez egy fontos változás. Illetve amiről már volt szó: az élettárs törvényes öröklési jogát elismeri a javaslat. Itt tíz év e gyüttélés utánról beszélünk, amikor is a közös lakásra olyan használati jogot kap a túlélő élettárs, amelynek a megváltását az örökösök nem is kérhetik. Ahogy elmondtam az előző felszólalásomban, ez olyan esetekben lehet - bár értem én a tíz év meghatározá sát - vagy vezethet érdekes kimenetelű megvalósulásra, amikor két ember, mondjuk, gyermekáldás nélkül, tudatosan gyermeket nem vállalva élnek együtt, és nem kívánják egymást, mondjuk, örökösökké tenni, mert ha ezt szeretnék, akkor mondjuk, végrendelkezhetn ének egymás irányába; mégis tíz év tényállapot után valamiféle öröklési jogosultság keletkezik. Ez átgondolandó lehet, lévén, hogy egyrészt a házasság megkötésére is az egyéb polgári jogi szerződések alapján, illetve végrendelet hagyására is megvan a lehet ősége ezeknek a feleknek. Én egy kicsit úgy érzem, hogy itt azoknak az embereknek a döntési autonómiájába is beleszólhat a jogalkotó, akik tudatosan választották az együttélésnek egy lazább, kötetlenebb, nem jogosító, egymás irányába kevesebb jogosítvánnya l bíró formáját. A szülőknek a házastárssal egy sorban törvényes öröklési jogot biztosít a javaslat, ami még önmagában indokolt is lehetne, hiszen gyakran van - főleg abban az esetben, amikor egy fiatalabb egyén halálozik el , hogy a szülők nagyon sok, eg yébként az ő életmunkájuk által megtermelt javat juttattak neki, és indokolatlan is vagy igazságtalan is, ha adott esetben ezt az egészet, mondjuk, egy házastárs vagy egyéb módon más elviszi. Viszont azzal együtt, hogy az ági vagyon tekintetében a szabályo k lazításra kerülnek, tehát azokat a vagyontárgyakat, amelyek a szülőről vagy a szülő felmenőjéről kerültek az örökhagyóra, a jelen szabályozás abban az esetben tekinti ági vagyonnak, ha ez még a maga mivoltában megvan. A
