Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1345 beavatkozásként említi a kisajátítást, és elvárja a megfelelő garanciákat azzal a jogi egysz ereggyel, hogy teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett történhet ez meg. Azt hiszem, ezt minden joghallgató megtanulja már az első években. Sokszor egyébként nem így valósult meg, de erre kellene törekedni, és ezt kell mindenképpen etalonnak tek inteni. Egyébként mindig nehéz mérlegelés, hogy hogyan lehet gyorsabbá, hatékonyabbá, főleg olcsóbbá tenni egy rendszert. Azt hiszem, ebben a javaslatban egyébként megtalálhatók ilyen elemek, és ezt azért emeltem ki külön, mert sajnos tényleg ritkaságszámb a megy. A kisajátításnak a Natura 2000 területekkel és a környezetvédelmi célú esetkörökkel való kibővítése, azt hiszem, indokolt, és nehezen vitatható, hogy erre sok esetben szükség is van. Természetesen itt is meg kell találni az arany középutat, de sok esetben azt láttuk, hogy a környezetvédelmi szempontokat másként nem lehet érvényesíteni, mint ilyen szabályokkal. Reméljük, hogy ez a gyakorlatban is megfelelő módon fog megvalósulni, és visszaélésekre nem ad majd alapot. A beépítésre nem szánt területek esetében a legkisebb teleknagyság követelménye, illetve az ettől való eltérési lehetőség szintén egy nagyon jó újítás a javaslatban, lévén a tulajdonos számára megadja a lehetőséget - és ez nagyon fontos egy erőteljes tulajdonviszonyokba való beavatkozás e setén , hogy eldöntse, hogy ő pénzt szeretne, pénzben szeretne kártalanítást kapni, vagy esetleg ezt a kisebb mértékű ingatlant, ami neki marad, tovább szeretné hasznosítani. Ez egyrészt az olcsóságot és a hatékonyságot is növeli, és a tulajdonos választá si lehetőségét, tehát ez is egy jó javaslat. Ahogy támogatandó az is, hogy a fő szabály a pénzbeli kártalanítás lesz, lévén nem volt indokolt, illetve ma már biztosan nem indokolt az, hogy a csereingatlan fő szabályként kerüljön meghatározásra. Természetes en, ha valaki csereingatlant szeretne, ez a javaslatban benne van, hogy ő ezt igényelheti. Tehát a tulajdonost szintén nem fosztja meg ebben a tekintetben a javaslat attól, hogy éljen ezzel a lehetőségével, viszont tágítja a lehetőségeit. A kártalanítási á r meghatározása szempontjából - bízom benne - az, hogy a szakértők számára hozzáférést nyújt a javaslat a valós eladási árakhoz, pontosabb és nehezebben vitatható és igazságosabb árakat fog eredményezni. Köztudott, hogy a legtöbb esetben azon van nagyon so kszor vita - mert ezt még a laikusok számára is könnyű belátni , hogy az ár, az ingatlanért kapott ár mindig kényes kérdés. Nyilván a kisajátító szeretne kevesebbet adni, akinek az ingatlanáról van szó, az meg minél nagyobb értéket szeretne. Sokszor ez ne m feltétlenül spekulatív módon történik, a jog nyelvén úgy szokták mondani, hogy előszereteti értékkel is rendelkezik valaki, amikor a saját ingatlanáról van szó, tehát a legjobb szándékkal is megvan az a tapasztalat, hogy az emberek a saját ingatlanukat m indig is egy kicsit többre tartják. A szakértők számára ez a lehetőség pontosabb ármeghatározásra ad lehetőséget, és talán kevesebb vitát is fog szülni. Fontos újítás - és régi mulasztás volt , hogy a kisajátítási eljárás lefolytatását követően felmerülő költségek megtérítését rendezi a javaslat. Elsőre úgy tűnik, hogy kellő szabályozást adva, és nem is kitágítva oly mértékben, ami visszaélésekre adhat lehetőséget, viszont nekem úgy tűnik, hogy az indokolt költségekkel számolva a kisajátított ingatlan és a nnak kiürítése, elhagyása szempontjából optimumnak mondható ezeknek a költségeknek a megtérítése. Az, hogy a kisajátítási eljárás során a hiánypótlások köre és száma szigorítva van, szintén a gyorsítást célozza, és azt gondolom, itt is helyes és követendő út, hogy egy ilyen eljárás a megfelelő garanciák mellett, de minél előbb záródjon le, mert az egy jogbizonytalanság mindkét félnek, ha függőben lévő elhúzódó kisajátítási eljárások vannak, tehát az biztosan a legrosszabb. Aprónak tűnő , de fontos újítás lehet kisajátítási terv újrazáradékolásának kérdése, amelyről a kisajátítási hatóságnak kell gondoskodnia, amennyiben ez lejárna. Itt azt jegyezném meg, és azért írtam itt fel magamnak, mert ez olyan gyakorlati probléma, ami nemcsak ebbe n az esetben merül fel, hanem a közös tulajdon megszüntetése esetén is. Ott is célszerű lenne egyébként - ha már ez a téma felmerült - orvosolni azt, hogy a változási vázrajzok és a megosztási engedélyek sokszor, amelyeket egyébként egy tulajdonközösség me gszüntetésére irányuló keresetnél már a beadásnál elvár a
