Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1346 bíróság, de a per elhúzódása alatt ezek lejárnak. Tulajdonképpen az ügy elhúzódása vagy adott esetben akár a bíróságnak felróható elhúzódása miatt is azok az emberek látják ennek a kárát, akiknek ez eket újra be kell szerezniük, és tulajdonképpen kilátástalanná teszik azt a kört, hogy mindig le fognak ezek járni, főleg egy hosszabb, bonyolultabb közöstulajdonmegszüntetési perben. Tehát itt is, ezeknél is jól enne valamit ebben a körben lépni, de azt kell mondjam, hogy ez az újrazáradékolásnak a hatóság általi elvárása talán áttörése lehet annak a jogelvnek, ami elvezethet egy kicsit tágabb jogfejlesztés irányába is. Az ingatlantulajdonát csak a kisajátítást kérő javára vagy más részére az ő hozzájárul ásával idegenítheti el a tulajdonos. Ez önmagában nem rossz rendelkezés, a gyakorlatban attól tartok, van egy félelem, hogy ez ne legyen visszaélésszerű, hiszen egy elidegenítési és terhelési tilalom rájegyzése az ingatlanra már akkor, amikor az eljárás me gindul, elképzelhető, hogy egy erős teher a tulajdonos nyakán. Persze értem a másik oldalt, hogy a visszaéléseket próbálná meggátolni, hogy a kisajátítási eljárás közben ne lehessen a tulajdonosnak esetleg rosszhiszeműen értékesíteni másnak ezt az ingatlan t, bár ebben az esetben jobb lenne valamiféle elővásárlási jogot biztosítani. Hozzáteszem, ez akkor különösen káros, ha elhúzódik az eljárás vagy az új szabályok ellenére sem tudják időben befejezni, akkor az, hogy valakinek az ingatlanán elidegenítési és terhelési tilalom van feljegyezve, ez számára elég komoly korlátozást jelent. Itt is meg kellene találni valahol azt a hangsúlyt és azt az arany középutat, hogy tulajdonképpen a tulajdonost se korlátozzuk jobban, mint ahogy kellene. Az üdvözlendő - és ez a 26. § módosítása kapcsán merül fel , hogy a kisajátítási tárgyalásra a szakértőt meg kell idézni, aki a véleményét megküldi a kisajátítási hatóság részére. (19.40) Ez eddig rendben is van, viszont az ügyfelek számára a kisajátítási hatóság csak kérelemre küldi meg ezt a szakvéleményt, amit azért nem értek, mert jobb lenne automatizmussá tenni és ehhez egy határidőt is rendelni. Ez lenne egy olyan garancia, ami még erőteljesebben garantálná, hogy időben meg tudják a szakértői véleményben foglaltakat az ado tt érintett ügyfelek, és ne csak kérelemre. Sokszor nem is tudja, mondjuk, egy tulajdonos, aki a joghoz nem kifejezetten ért, hogy neki joga van, ráadásul milyen határidőn belül és milyen határidőkkel ezt a szakértői véleményt elkérni. Ezt jobb lenne számu kra automatikusan elküldeni. Mint ahogy azt sem értem pontosan, hogy mi az értelme. Lehet, hogy van, de erre nyilván akár államtitkár úr vagy más válaszol, hogy a szakértői véleménynek a kisajátítási hatóság részére való megküldésére szabott legalább 10, l egfeljebb 15 nap határidő hogy jött össze. A “legalább” részét értem, de azt, hogy itt maximum időt is vagy legfeljebb 15 napot szabunk, azt jelenti, hogy azt kell majd belőni, hogy 10 és 15 nap között érjen oda, de szerintem ha ez korábban, mondjuk, 3 hét tel előbb ér oda akkor ez ugyanúgy nem káros, viszont az a határidő, a legalább 10 nap, logikusnak és elfogadhatónak tűnik. A jogi dogmatikai kérdés, hogy megszűnik a birtokbaadás intézménye, ezt a javaslat azzal indokolja, hogy a birtokbaadás legtöbb eset ben a kisajátításoknál, mondjuk, egy nem lakott mezőgazdasági vagy átsorolás alatt lévő földterület vonatkozásában pluszköltséget jelent. Oda ki kell menni, írni egy jegyzőkönyvet, hogy tulajdonképpen a kisajátítási határozattal már egyébként jogilag részb en rendezett, tehát a megfelelő szerzéscímmel rendelkező területet ilyen formában átadják. Ezt értem, hogy ez pluszmunka, viszont ahogy mondtam, azt a problematikát veti fel, hogy a tulajdonátszállás azon rendszere, ami a magyar jogban kialakult - a szerzé scímet és a szerzésmódot is megköveteli , az ilyen formában áttörésre kerül, és egyfajta kivételként jelenítik meg. Nem tartom feltétlenül helyesnek, hogy áttörjük ezt az elvet, és ezáltal egyébként majd a jogtudósok számára is dilemmát adunk, hogy ebben az esetben a szerzésmód hogyan is történik meg, de természetesen szempont lehet az olcsóbbá tétel, de itt azért meghagynám a klasszikus szerzésmódot. Örülünk neki, hogy önmagában a tulajdonosok vagy más kártalanításra jogosultak nagy száma nem minősül olya n körülménynek, ami esetében nem kell megkísérelni az adásvételi vagy
