Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1344 Mindezek alapján én úgy gondolom, hogy a törvény általános vitára alkalmas, mindenféleképpen a Kereszténydemokrata Néppárt részéről támogatandó, és kérem képviselőtársaimat, hogy javító szándékú módosító javaslataikkal szolgálják, hogy minél jobb kisajátítási törvénnyel tudjunk dolgozni a jövőben. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Staudt Gábornak , a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr! DR. STAUDT GÁBOR , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő kisajátítási törvényt nagyban módosító javaslattal kapcsolatban, egyébként az elh angzottak alapján is úgy tűnik, hogy ritka konszenzus alakul ki, azt kell mondanom, hogy én is több olyan pontot fogok felsorolni, amelyek alapján pozitív és előremutató előrelépésnek tartjuk a javaslatot. Ritkán szokott így lenni, megmondom őszintén, amik or egy ilyen hosszabb, novellisztikus módosító javaslat kerül elénk, főleg egy olyan témában, mint a kisajátítás, ami, valljuk be, kényes érdekeket érinthet mindkét részről, hiszen ott van a tulajdonos, amely tulajdonnal bíró személyek joga régi alkotmányo s alapjog, a tulajdonhoz való jog, és ott van a jó esetben közérdek arra, hogy egy beruházás megvalósuljon, arra, hogy gyorsan és hatékonyan valósuljon meg a köz érdekében. Sajnos egyébként elég sok visszaélést lehetett tapasztalni a ’90es évektől, bizony os mértékben csökkenő tendenciát mutatva, de azt láthattuk, hogy mindkét részről, egyrészt a kisajátítást kérők, másrészt a tulajdonosok részéről. Itt a tulajdonosokba beleértem azokat a személyeket is, akik mondjuk, spekulatív jelleggel azért vásároltak i ngatlanokat, mondjuk, egy autópályaépítés nyomvonalában, hogy azokat majd jó pénzért a kisajátítás során el tudják adni, adott esetben megelőzve a korábbi tulajdonosokat, akik nem tudtak arról, hogy ilyen fejlesztési tervek és szándékok vannak, és így fil lérekért szabadultak meg az ingatlanjaiktól, és majd, amikor ezek a fejlesztési szándékok megvalósultak vagy megvalósulni látszottak, akkor bizonyos bennfentes körök vagy bennfentes személyek komoly pénzekre tudtak szert tenni. Sajnos jómagam is több ilyen esettel találkoztam, de ez a sajtóban is megjelent, sajnos mindennaposnak tűnő jelenség volt. Egyébként hozzáteszem, hogy sajnos ez kicsit a politikusbűnözésnek is egy elterjedt formája volt, reméljük, hogy csak volt, és ezek az esetek csökkenni fognak, v agy akár meg is szűnhetnek, vagy abba az irányba kellene fellépni, hiszen arra is elég gyakran volt példa, hogy így fizették ki egymást az elvtársak, azt kell mondjam, mert ez legfőképpen a ’90 előtti időszaknak egy hagyománya volt. Egyszerűen az informáci ó kiszivárogtatásával vagy akár a nyomvonalaknak olyan formában való módosításával tudtak nagyon komoly összegekre szert tenni bizonyos egyének. (19.30) Tehát ezért is van - azt kell mondjam - egyfajta, a társadalom részéről megnyilvánuló gyanakvó figyelem a kisajátítás rendszerével kapcsolatosan, és ahhoz, hogy ezt a gyanakvást és ezeket az előítéleteket eloszlathassuk, ahhoz jó törvényekre van szükség, amelyek valóban magukban foglalják mindkét félnek és az eljárásban részt vevő minden ügyfélnek a védelmé t. A gyorsítással, egyszerűsítéssel, ügyfélbaráttá tétellel maximálisan egyet lehet érteni, pláne az olcsóbbá tétellel, amint azt a törvényjavaslat általános indokolása felsorolja. Itt egyébként a Magyaryprogramra is - ahogy többször hallhattuk képviselőt ársainktól - utalás történt, ez már egyébként egy olyan javaslat, ami inkább illik Magyary Zoltán személyéhez, mint mondjuk, a tegnap esti, amit a kiemelt beruházásokkal kapcsolatban láthattunk. Ott egyébként meg is kapta, azt mondtam majdnem, hogy a kormá nyzat a kritikáját, de azt nem a kormányzat terjesztette elő. Ezt a javaslatot viszont Navracsics miniszter úr miniszteri minőségében, és a javaslat minőségén látszódik is, hogy a minisztérium intézményrendszerét felhasználva terjesztette elő. Maximálisan egyet tudunk érteni a törvényjavaslat indokolásában szereplő alkotmánybírósági határozatban megfogalmazottakkal, amely a tulajdonviszonyokba való legerősebb állami
