Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
1286 Nagyon fontos feltétel még, amiről a mostani törvényjavaslat szól, az Áht. 92. § (8) bekezdésének módosítása, amelyben kivételt tesz, és kimondja ez a törvénymódosító javaslat, ho gy a tőkeösszeg felének megfelelő fedezetet ír csak elő, ezzel is segítve különben a hitelezés folyamatát, hogy a tőkeösszeg felének kell rendelkezésre állni. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy gondolom, hogy fontos lépésről van szó. A morzsákból je lenleg ez van, amiben a képviselőtársam egy nagyon fontos, hasznos javaslatot eszközölt, mert tudják, nagyon fontos a termelés, hisz abból élünk, abból van jövedelmünk, és azt kell termelni, amit itthon vagy külföldön el lehet adni, most pedig az exportról , a külföldre eladhatóságról volt szó. Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem, támogassák a törvényjavaslatot, fontos. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő hozzászóló Volner János képviselő úr, Jobbik. VOLNER JÁNOS (Jobbik) : Köszönöm elnök úr, és egyben köszöntöm önt a pulpituson. Ékes képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni. Amit én egy általános, generális problémának látok Magyarországon, az egyébként kormányfüg getlenül jelen volt a magyar exportpolitikában, az, hogy általában a politikusok mindig egy csúcsminőségű termékre törekedtek, amit nagyon könnyű kommunikálni, nagyon könnyű sikerként bemutatni. A világpiacon viszont elsősorban nem a csúcsminőségű termékek re van kereslet a közhiedelemmel ellentétben egyébként, hanem a jó árérték arányú termékekre. A rendszerváltás előtti magyar ipari és mezőgazdasági termelésnek nem a csúcsminőség alapozta meg a sikerét, hanem nem kis részben egyébként a jó árérték arány. Ezért vették egyébként a KGSTországokon túl is a magyar ipar termékeit. Csak jelzem egyébként, hogy a megmaradt kevés volt szocialista mamutvállalat egyike, a Ganz a mai napig például az arab országokba szállít különböző szivattyúkat, azért, mert egy han dmade cég volt, jó árérték arányban termelnek, és ilyen módon aztán ez a fajta exporttevékenység a részükről garantált. A magyar politika abban téved, hogy a politikusok szempontjai jelennek meg folyamatosan a külpiaci stratégia kialakításában, és mindig a legjobbra törekednek, mindig arra, hogy valami világszenzációt termeljen a magyar ipar. Ez a legtöbbször sajnos nem nekünk jön össze. Képviselőtársam említette itt a papírgyárak sorsát. Tény, hogy ezen a területen is eltűnt jó néhány működő cég, de megj egyzem, egyébként vannak itt azért pozitív meg negatív példák is. Negatív példa a Szolnoki Papírgyár. Éppen a külföldi tulajdonosok marakodnak rajta. Megjegyzem, az egyik legjobb cellulózfeldolgozóként működik egyébként a papírgyárak között, már amikor épp en működik, de ez is külföldi kézbe került, ez sem magyar kézben van, nem Magyarország számára termel, nem a magyar tulajdonosok számára termel ilyen módon jövedelmet. Pozitív példa viszont például a Forest papírgyár Lábatlanban, 2010ben a tulajdonosát, B odrogai Ferencet az év üzletemberének választották. Abból lett egy sikeres brand. Alapvetően azért, hogy sikeres brandeket tudjon Magyarország építeni, azért kellene a kormánynak valamit tennie. Most ez egy nagyon csekély hatású törvényjavaslat, ami itt va n előttünk. Mitől lesz sikeres egy magyar márka? Ugye, a márkanév, maga az az érzelmi kötődés, amit a vevők kialakítanak egy adott termékkel, az adja el nagyon sokszor a terméket. Erről esett már kevesebb szó sajnos. A meglévő magyar márkákat nem sikerült megőriznünk. Képviselőtársam helyesen fölhozta az Ikarus példáját. Nemhogy nincs külpiacra történő magyar buszgyártás, még a magyar piacon is - megjegyzem egyébként, hogy éppen az önök új főpolgármesterjelöltjének irányításával - a BKKnál
