Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor):
1287 külföldi buszok at vásárolnak. Adminisztratív eszközökkel kizárták a magyar gyártókat a szóba jöhető cégek közül, ezért kerülnek be külföldi buszok Budapestre. Ez is egy olyan eset lenne, ahol lehetőséget lehetne teremteni a magyar ipar számára arra, hogy megerősödjön, a saját hazai piacát elfoglalhassa, aztán erre a potenciálra alapozva meg kell próbálni kilépni a külpiacokra. Úgy, ha még a magyar piacon sem a magyar gyártók nyernek, így nagyon nehéz lesz ipari potenciált építeni. Ez volt az első felszólalásom tárgya pont , hogy nemcsak az exportra, hanem az import kiváltására alkalmas termékek előállítására is koncentrálnia kellene a magyar gazdaságpolitikának. Sajnos ez még mindig nem jött össze. Képviselőtársam fölhozta a mezőgazdasági termékek exportját. Megjegyzem egyé bként, azért erre már most is van példa, de ez is rendkívül féloldalasan működik. Gondoljunk csak arra, hogy Magyarország burgonyából több éven át importra szorult, nem termett annyi Magyarországon burgonyából, mint amennyit egyébként kellett volna a belfö ldi szükségletek kielégítésére termelni. Ez is egy olyan betegség jellegű tünete a magyar gazdaságnak, ami abból fakad, hogy az Európai Unió részei vagyunk, kvótákat kap Magyarország arra, hogy mit termelhet és mennyit; nyilvánvaló, hogy nem ez felel meg a z érdekeinknek, Magyarország sokkal inkább agrárország lenne, mint egyébként amilyen most lett. Nagyon fontosnak tartom azt elmondani, hogy akkor, amikor ezek a törvénymódosításban is érintett szervezetek megpróbálnak befektetőt hozni Magyarországra, ezt h ogyan teszik. Hát egyszerűen úgy, hogy nem a befektetők nyelvét beszélik. Most őszintén, uraim, ha megkérdezem önöktől, hogy ki emlékszik arra, hogy mondjuk, az Economistban, a Wall Street Journalban, azokban a lapokban, amiket a nagybefektetők olvasnak, n aponta ezeket az újságokat forgatják, mikor jelent meg utoljára egy magyar hirdetés arról, hogy mi most külpiacra lépünk, van egy honlapcím, és adott esetben a honlapcímen, mondjuk, egy gépipari befektető tájékozódni tudna arról, hogy mit érdemes Magyarors zágra hozni, milyen vegyes vállalat alapítására van lehetőség. (15.10) Nem beszéljük ezeknek a befektetőknek a nyelvét, van helyette egy - már elnézést a kifejezésért, pestiesen szólva - bénázás, eljön Magyarországra úgy egy adott befektető társaság, hogy nem tesznek le projekttervet a számukra. Nem mutatják be az adott mikrokörnyezetet, mit lehetne itt befektetni, milyen kompetenciák vannak jelen, milyen képzettségű, milyen korú a lakosság, nincs projektmenedzsment. Megjegyzem, egyébként jó példa erre, aho gy most a közbeszerzések folynak, ahogy építik az utakat, vasutakat; jellemző hiány, hogy az államnál nincs meg a projektmenedzsmentszemlélet, nem tudja a saját kiadásait ellenőrizni, még naprakész képük sincs arról, hogy mennyit költenek a különböző beru házásokra. Ezek volnának azok a lépések, ami tudom, hogy szakmai aprómunka, de azt a versenyszférában csinálják. Az a szaktudás, ami ahhoz kellene, hogy az állami szinten is működjenek ezek a dolgok, rendelkezésre áll az országon belül, csak valahogy a kor mányhoz nem jut el, mert most azt kell mondjam - elnézést, akit ez bánt a kormányoldali politikusok közül , hogy kontraszelektálódott a magyar politikai elit. Abszolút az van, hogy mindenki védi a kis szemétdombját, a jó szakembereket nem veszik föl nagyo n sokszor, mert nehogy esetleg veszélyeztesse a kevésbé tehetséges emberek pozícióját, s ezért aztán úgy állunk, ahogy állunk most a magyar import és export ügyében; sajnos egyre inkább negatív lesz az egyenlegünk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Dióssi Csaba képviselő urat, az előterjesztőt, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzo ttakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy nem.
