Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. október 2 (224. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általá... - ELNÖK (Jakab István): - VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1269 A 2011. költségvetés a Fideszkormány első önálló költségvetése. Mi a 2011es költ ségvetés fő politikai üzenete? Mi a Fideszkormány ideológiája, ami a 2011es költségvetésben világosan megmutatkozik? S most tekintsünk el az egyszeri tételektől, azokra majd külön ki fog térni Szél Bernadett képviselőtársam. A költségvetésből, illetve a hozzá kapcsolódó jogszabályváltozásokból egyértelműen kiolvasható ez az ideológiai alapvetés: a 2011es költségvetés fő motívuma nem más, mint a gazdagoknak kedvező állami újraelosztás. Ezt itt a parlamentben egy KDNPs képviselő kerek perec megmondta: a célja a kormánynak az, hogy egy társadalmi réteget feltőkésítsen. És mi van a maradék 9 millióval? Lehet, hogy 1 millió ember jobban jár, de most nekünk itt a parlamentben 10 millió ember érdekét kell képviselnünk. Bátran kimondhatjuk, mert ki kell mondanu nk, hogy a Fidesz a magas jövedelműek, a gazdagok, a hazai tőkésosztály pártja. A miniszterelnök úr előszeretettel és büszkén emlegeti, hogy a válság terheit a bankokra, a biztosítókra, a távközlési társaságokra és a többi terhelte. Azt már nem szokták oly an büszkén hangoztatni a fideszes politikusok, hogy a hazai tőketulajdonosok terheit viszont csökkentette, és 2011től egy cégtulajdonos kevesebb adót fizet a milliós osztalék után, mint amennyit ma egy irodai alkalmazott fizet átlagjövedelme után. Azt is sokszor hallhattuk, hogy az egykulcsos adórendszerrel senki nem járt rosszabbul. Önmagában ezt az állítást is vitathatnánk, de inkább kérdezzünk rá arra, hogy kik jártak jól az egykulcsos adórendszerrel. A miniszterelnök úr erre azt mondaná, hogy a gyermek et nevelők, de téved! Ők a családi adókedvezménnyel jártak jól, nem az egykulcsos adóval. Arról már nem is beszélve, hogy a családi adókedvezményt nem tudják teljes egészében igénybe venni az átlagosan és az átlag alatt keresők. És bizony a szegények és az alacsonyjövedelműek jártak rosszul, akik a válságadók és a mesterségesen növelt infláció miatt rosszabbul éltek. Folyamatosan emelkedik a fogyasztáshoz kötődő adók mértéke, sőt az adók száma is, és látni azt, hogy mind az élelmiszer, mind a rezsiköltségek , mind pedig az alsó hat társadalmi decilis fogyasztói kosarára jellemző egyéb termékek infláció feletti árnövekedést kell hogy tapasztaljanak. Tehát egyre kevesebbet keres sok millió ember, és egyre többet kell költenie. És ez mind a 2011es év terméke. E nnek a kormánynak a költségvetési politikáját perverz újraelosztásként lehet értékelni, mert a szegények terheit növelve pluszpénzt tesz a gazdagok zsebébe. Nem tudjuk elfogadni a beterjesztett zárszámadási törvényt, mivel az abban foglaltak bizonyítják a 2011es költségvetés tervezésének és végrehajtásának alapvető szakmai hibáit és káros politikai döntéseit. A zárszámadás pontos képet ad arról a felelőtlen, megalapozatlan, kapkodó és követhetetlen kormányzati politikáról, aminek a 2011. évben tanúi voltun k, s amelyről az ellenzék számos alkalommal volt kénytelen lesújtó véleményt megfogalmazni. A 2011. évben a költségvetési folyamatok a fejük tetejére álltak. A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi törvényt három esetben is külön tö rvénnyel kellett módosítani az év során, s emellé társult a kormányhatározattal elrendelt év közbeni megszorítás, valamint a minden korábbinál nagyobb maradványtartási kötelezettség, amely végül is elvonásokat jelentett. A költségvetési előirányzatokat öss zesen öt alkalommal szabták át. Tisztességes kormány ilyen esetben pótköltségvetést készített volna. A kormány a valósággal való szembenézés helyett inkább jogi trükközéssel oldotta meg a helyzetet. A 2011es költségvetés egyik legfontosabb jellemzője az e gyedi tételek meghatározó súlya volt mind a bevételi, mind a kiadási oldalon. Tehát érdemben nem változott a magyar gazdaság szerkezete; nem változott így a költségvetés alapját szolgáló keretrendszer sem, hanem folyamatosan próbálták toldozgatnifoldozgat ni, éppen ahogy Matolcsynak eszébe jutott és a hasára ütött. Nagy horderejű előirányzatmódosításra került sor az év során, amit tükröz a hiány jelentős módosulása is, pénzforgalmi szemléletben vizsgálva a folyamatokat. Az Állami Számvevőszék
