Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 10 (216. szám) - „Az Országgyűlés tűzze napirendjére azt, hogy legyen önálló büntetőjogi törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak Magyarországon” címmel benyújtott országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (Jakab István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
125 A népi kezdeményezés arra irányult, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre azt, hogy legyen önálló büntetőjogi törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak M agyarországon. A többségi véleményhez tartozó képviselők közül Salamon elnök úr kifejtette, hogy ezt a vitát már a büntető törvénykönyv vitájában lefolytattuk, és az a döntés született akkor, hogy ne legyen ilyen külön tényállás. A magam részéről kifejtett em, hogy ha ennek a népi kezdeményezésnek helyt adnánk, akkor ez tulajdonképpen, mivel a családon belüli és a családon kívüli erőszakot, mind a kettőt egyébként büntetendőnek rendeli mind a jelenlegi büntető törvénykönyv, mind a jövőre hatályba lépő büntet ő törvénykönyv, tulajdonképpen a problémát csak úgy tudnánk megoldani, hogyha a különböző erőszakos cselekmények tényállásait egybevonnánk, ami nyilvánvalóan nem lenne célszerű. A magam részéről kifejtettem, hogy szerintem mind a családon belüli, mind egyé bként a családon kívüli erőszakos cselekményeket kellő súllyal rendeli büntetni a büntető törvénykönyv. Köszönöm szépen. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót GaudiNagy Tamás képviselő úrnak, aki a bizottság k isebbségi véleményét ismerteti, 15 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr. DR. GAUDINAGY TAMÁS , az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ma egy népi kezdeményezést tárg yal az országház, és ennek semmi jele nincs igazából azon kívül, hogy formálisan most úgymond kipipálja ezt a feladatot a kormányzópárt, a kormányzó pártszövetség. Számomra mint embernek, mint magyar embernek, meg mint jogvédőnek is különösen döbbenetes az t megtapasztalni, hogy a népfelség elvével szembehelyezkedve a formai mechanikus szemlélettel mindenfajta érdemi, komolyabb átgondolás nélkül úgy gondolják, hogy kipipálhatják ezt a feladatot, ami pedig Magyarországon az egyik legkomolyabb és legveszedelme sebb rákfenéje az egészséges társadalom kibontakozásának. A kisebbségi vélemény ismertetése keretében nyilván el kell mondjam azt, hogy pontosan mi is történt ezen a bizottsági ülésen. Elég méltatlan körülmények között zajlott már az is, hiszen az előre me ghirdetett napirendi pontok között negyedik napirendi pontként szerepelt ez a népi kezdeményezés, amely népi kezdeményezést egy bátor, elkötelezett hölgy indította el, Halász Pálma, aki maga is egyébként szenvedője volt ennek a családon belüli erőszaktípus nak. Egyébként hozzáteszem mindjárt itt kiemelve, ez nemcsak nőket, hanem gyermekeket, illetve kiszolgáltatottakat érint, idősek is lehetnek ezek, ad absurdum még lehet férfi is ilyen, lehet olyan konstelláció, és tudunk is ilyen esetekről, bár nem ez a fő szabály. Mindenesetre az a döbbenetes lekezelés és - nyugodtan mondhatom - fennhéjázó hozzáállás, ami tapasztalható volt a bizottságban, mindjárt abban nyilvánult meg elsőként, hogy nem várták meg a népi kezdeményezés előterjesztőjét, tehát Halász Pálmát, noha időrend szerint nem is lehetett volna elkezdeni 9 óra 30 előtt ennek a napirendi pontnak a tárgyalását. De ott kötelező házi feladatként gyorsan le lett tárgyalva néhány nagyon fontos kérdés, többek között a trafiktörvénynél, a dohánytermékekről szól ó törvénynél sem kaptunk érdemi tájékoztatást arra, hogy Brüsszellel végül is hogyan kötöttek alkut, nem érvényesült az átláthatóság. Itt pedig a népfelség elvének az érvényesítéséről szóló népi kezdeményezésnél, amely mögött 150 ezer aláírás áll, 106 ezre t nyújtottak be hitelesítésre, egyszerűen még a szót sem adták meg az előterjesztőnek, noha persze vita alakult ki erről, hogy most akkor ezt a Házszabály előírja vagy nem írja elő. (21.40) Én nem szeretnék hosszan ezen elmélkedni, aki számára ez nem kellő en kijózanító abba az irányba, hogy Magyarországon úgy tűnik, az a rend, idézőjelesen “rend” nem akar megváltozni,
