Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. július 3 (212. szám) - Határozathozatal részletes vitára bocsátásokról: - Az Európa Tanácsnak a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló, Faróban, 2005. év október 27. napján elfogadott keretegyezményének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
1208 A kulturális értékek itt mindkét nép, nemzet számára fontosak és megtartandók. Meggyőződésem, hogy nagyon sokat tettünk az elmúlt időszakban azért, hogy ez így is legyen, de nem eleg et. Következésképpen az én álláspontom az, hogy be kell vonni ezeket a területeket éppen az egyezmény alapján is, tevőlegesen. Az ott élő embereket, szervezeteket be kell vonni, és rajtuk keresztül is el kell érni, hogy például Szlovákia hirdesse ki szinté n ezt az egyezményt, ne maradjon távol ettől a lehetőségtől. Nem másról van szó, nem egyféle politikai jellegű nyomásról, erre nem is lennénk képesek, hanem egy kulturális nyomásról, olyan kulturális nyomásról, amely megengedhető, és amely meggyőződésem sz erint célravezető. Van ennek az egyezménynek még egy olyan része, amellyel ma itt még nemigen foglalkoztunk. Az egyezmény kiemeli az örökség szerepét a fenntartható gazdasági fejlődésben; ezt én nagyon fontosnak tartom. Nem önmagáért való cél az, amiről be szélünk, hanem azoknak a népeknek, nemzetiségeknek, amelyeket ez közvetlenül érint, a fenntartható fejlődését segíti elő, ezt kell megértetni egyegy tájegységnél, területnél. Nem öncélú dolog az, amikor egyegy ilyen helyen, vagy egyegy ilyen területen a z állam bizonyos erőfeszítéseket tesz, hanem ezek az erőfeszítések hosszú távon megtérülő, a fenntartható fejlődést szolgáló mindenkori beruházások. Ezért gondolom azt (Hangosítási hiba, zúgás.) , hogy amiket államtitkár úr itt célként kitűzött, azok nemcsa k támogathatók, hanem nem szabad elfelejteni, nem szabad, hogy egyszeriek legyenek, és maiak legyenek, hanem meggyőződésem szerint az elkövetkezendő időben… (Erősödő zúgás. - Az elnök csenget.) Lehet, hogy begerjedt. Befejezem, mert úgy látszik, hogy a tech nika nem engedi, hogy ennél sokkal többet mondjak. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Képviselő úr, egy kis technikai szünet. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Tisztelt Ház! Összességében tehát végül is azt szeretném mondani, elmondtam azt, amit szerettem volna… (Az elnö k csenget.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Képviselő úr, megvárjuk, amíg intézkednek. (Szünet: 10.18 - 10.33 Elnök: Lezsák Sándor Jegyzők: dr. Lenhardt Balázs és dr. Tiba István) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. A technikai hibá ért elnézést kérünk. Köszönöm a munkatársaknak a gyors segítséget. Megadom a szót TuriKovács Bélának, hogy fejezze be gondolatsorát. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal szeretném befejezni a felszólalásom, hogy szeretnék még eg y fontos kérdésben rámutatni arra, ami tanulsága annak, ami a világörökség résszel kapcsolatosan történt. Sokan úgy gondolták, amikor egyegy tájegység, egyegy magyar valósághoz tartozó és valóban a világörökség méltó részévé vált kulturális lehetőségünk vagy akár tájunk megjelent a nemzetközi életben, hogy ez önmagában jelent valamiféle pozitívumot, olyat, amely majd a gazdasági életben is mindenféle hozadékot jelent. Az adott esetben is arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez nem így van. Ez önmagában egy o lyan lehetőség, amellyel lehet élni, olyan lehetőség, amelyre lehet építkezni, de az, hogy ebből mennyi lesz az, ami a nemzet számára valódi hasznot hoz, az kifejezetten rajtunk, az általunk elvégzett munkán fog majd múlni. Reményeim szerint az, amit itt á llamtitkár úr elmondott, az a szándék, amely a kormánynál a csatlakozás mögött megjelent, azt fogja
