Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - A Nemzetközi Valutaalap Alapokmánya módosításának kihirdetéséről és Magyarország kvótájának megemeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
122 fontosnak azt, hogy egy első és üdvözölhető lépés bekövetkezik a demokratizálásban, ugyanakkor tovább kell menni azon az úton, ami visszatéríti az IMFet az eredeti célkitűzéshez. A létrehozásakor nagyon fontos szempont volt, amit az előbb említettem, hogy ellensúlyozni tudja az IMF a nemzetközi pénzügyi piacok kudarcát. Keynes az egyik megálmodója és kialakítója vol t annak a gazdasági elméletnek, ami a Valutaalap létrehozása mögött is meghúzódott. Szerinte, az eredeti javaslata alapján a szervezet irányítási struktúrájába az egyes tagállamoknak - függetlenül attól, hogy hitelezők vagy hitelfelvevők - nem lett volna s zabad belefolyniuk, hanem a döntéseket egy szakmai testületre kellett volna bízni. A szervezet legfőbb célja az eredeti keynesi iránymutatás szerint az, hogy a fizetési problémákkal küzdő országokat meghitelezze egy ilyen szervezet, és ezáltal lehetővé teg ye a nem véletlenül keynesi jelzővel illetett gazdaságélénkítő programok beindítását. Ilyen értelemben az IMF eredeti célja éppen ellentétes volt azokkal a követelésekkel, amelyeket a mai napig sok esetben megfogalmaz a Nemzetközi Valutaalap, amelyet a for rásnyújtásért cserébe a hitelt felvevő országoktól nagyon sok esetben követel. Természetesen látni kell azt is, hogy az elmúlt években komoly előrelépés történt azon a területen is, hogy az IMF egyre kevésbé követel meg ilyen felté teleket, ugyanakkor a gyökeres áttörés sajnos nem történt meg ezen a fronton sem. Ennek eredményeként az IMF fellépése nagyon sok esetben továbbra is prociklikus, tehát amikor a gazdaság válságba kerül, akkor nemhogy segítené a válsággal szembeni fellépést , hanem éppen ellenkezőleg, sok esetben tovább lökdösi bele az országokat ebbe a kialakult válsághelyzetbe. Ez a washingtoni konszenzus felfogása, ami úrrá lett a Valutaalapon a ’70es évektől kezdve, egy olyan rossz felfogás, amivel egyértelműen szakítani a kell a Valutaalapnak, és amikor egy ilyen javaslatot tárgyalunk, akkor el kell mondanunk azt, hogy szükség van egy ilyen szervezetre, szükség van egy olyan nemzetközi, kormányközi szervezetre, amelyik a pénzügy piacok kudarcaival szemben védelmet nyújt a tagállamoknak. Ugyanakkor a Valutaalap eltért ettől az eredeti célkitűzésétől, és sajnos foglyává vált a legnagyobb gazdasági hatalommal rendelkező országok pénzügyi érdekeinek. A világgazdasági egyensúlytalanságok és ezen belül Magyarország rendkívül ked vezőtlen helyzete miatt ezért nekünk különösen fontos lenne, hogy ezzel a stratégiai dilemmával tisztában legyünk, és ennek megfelelően manőverezzünk a nemzetközi diplomáciában; ennek megfelelően napirendre tűzzük minél nagyobb erővel a Valutaalap reformjá t és eredeti céljához való visszatérítését - még egyszer mondom , hogy a kölcsönöket minél kevésbé kössék megszorításokhoz, és minél inkább tudja segíteni a Nemzetközi Valutaalap fellépése a gazdaság talpra állítását. Ehhez képest sajnos azonban nem sok j óval kecsegtet a nyárra ígért új IMFhitelcsomag. Bár egyelőre konkrétumokat nem tudunk, de sajnos sok jót nem remélhetünk, és ahogy fogy az idő, úgy szűkül látványosan a magyar gazdaságpolitika és gazdasági diplomácia mozgástere is. Ráadásul azt is világo san kell látnunk, hogy ha már előállt egy olyan helyzet a kormány kiszámíthatatlan és önsorsrontó gazdaságpolitikája miatt, hogy hitelfelvételre kényszerülünk, akkor minden egyes olyan hónap, ami a kormánynak szabad kezet ad, további tízmilliárd forintjába kerül a magyar adófizetőknek. Látnunk kell azt is világosan, hogy a kormány olyan dolgokhoz ragaszkodik, amelyek nem feltétlenül szolgálják az ország gazdasági fejlődésének az érdekét. Ilyen az, hogy a kormány nagyon sokáig ragaszkodott, és a mai napig ne m látjuk világosan, hogy mi a célja a jegybank politikai befolyásolásával, amit többször elmondtunk már, hogy hosszú távon ártalmas a magyar gazdaság fejlődésének. De talán még fontosabb ennél, hogy ugyanígy ragaszkodik az egykulcsos adó kétharmados betonb a öntéséhez, ami egyértelmű, hogy sem az emberek, sem a gazdaság fejlődésnek az érdekét nem szolgálja. Ezekhez az intézkedésekhez, elképzelésekhez való ragaszkodás elnyújtja azt az időszakot, ameddig drágább a magyar államadósság finanszírozása, és ez súly os tízmilliárdjaiba, százmilliárdjaiba kerül a magyar adófizetőknek.
