Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - A Nemzetközi Valutaalap Alapokmánya módosításának kihirdetéséről és Magyarország kvótájának megemeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
121 rendszert működtetők és a politikusok, akik természetesen ehhez asszisztálnak. Az IMF tőkeemelése ennek a rendszernek a meghosszabbítását, a status quo meghosszabbításá t szolgálja. Ez a pénzügyi rendszer, jól láthatjuk már most, a gazdasági és pénzügyi válság kibontakozásakor, teljes mértékben fenntarthatatlan, az összeomlása garantált. A bennünket szolgáló új pénzügyi rendszer kialakításán kellene dolgoznia a magyar par lamentnek és minden szuverén nemzeti kormánynak, egy valóban a nemzetgazdaságot megtámogató pénzügyi rendszerre való áttérésén kellene munkálkodni, nem a globális, hanem a lokális érdekeket előmozdító pénzügyi rendszer kidolgozásán. A tőkeemelés a Nemzetkö zi Valutaalapban egy olyan technikai tranzakció, amelynek során egy kamatmentes betét jelenik meg a Magyar Nemzeti Banknál, ez a törvényjavaslatból is világosan kiderül. Ez a kamatmentes betét természetesen kamatveszteséget jelent, hiszen a magas magyar ka matláb miatt ez egyértelműen veszteségként jelenik meg a magyar költségvetésben, a magyar adófizetők pénzéből kell majd természetesen ezt a veszteséget kipótolni, amihez természetesen a Jobbik nem tud hozzájárulni, és ily módon ezt a törvényjavaslatot támo gatni nem tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Scheiring Gábor képviselő úr, LMP. SCHEIRING GÁBOR (LMP) : Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. El őször is szeretném leszögezni, az előterjesztő által is hangoztatott céllal, hogy az IMF kvótarendszerét demokratizáljuk, ezzel egyet tudunk érteni. Világos, hogy a második világháború után döntően Amerika és NyugatEurópa túlsúlyával kialakult gazdasági v ilágrendszer mára teljesen megváltozott, és az IMFnek illeszkednie kell ehhez az új feltételrendszerhez. Ami most történik, az egy ilyen irányú elmozdulás. Az történik, hogy a felülreprezentált országok súlya csökken az IMF feletti ellenőrzésben, az alulr eprezentált országok súlya pedig növekedik, ezzel együtt pedig nyilván a döntéshozatalban a szavazati arányok is megváltoznak. (20.20) Ezt az elmozdulást önmagában támogatni tudjuk, ugyanakkor magát a javaslatot összességében mégsem fogjuk tudni támogatni, a szavazáson tartózkodni fogunk, ugyanis szeretnénk ezzel kifejezni, hogy az IMF működésében egy ennél sokkal gyökeresebb változásnak kellene beállnia, egy olyan változásnak, amely visszatéríti az IMFet az eredeti küldetéséhez. A lassan háromnégy éve hú zódó világgazdasági válság is megmutatta, hogy az IMFnek ez a szerepfelfogása, amivel a mai napig működik, kudarcot vallott. A világháború után, amikor a szervezet létrejött, éppen azt a célt tűzték ki elé, hogy a pénzügyi zavarok ellensúlyozását szolgálj a, a nemzetközi mérlegegyensúlytalanságok idején tudjon az államoknak kiigazító segítséget nyújtani. Az IMF eredeti célja tehát éppen a volt, hogy a nemzetközi pénzügyi piacok kudarcára egy kollektív államközi megoldást nyújtson. Ezzel szemben a mai IMFfe lfogás éppen hogy nem tompítja a nemzetközi pénzügyi piacok kudarcát, hanem sok esetben tovább fokozza ezeknek a piaci kudarcoknak az erősségét, nem tudja érdemben ellentételezni a nemzetközi tőkemozgásokban fellelhető nagyon erős hullámokat. Miért vesztet te el az IMF az eredeti funkcióját, miért képtelen betölteni ezt a célt? Hát látnunk kell azt, hogy az IMF működésében megfigyelhető demokratikus deficitek az eredeti gazdaságpolitikai funkciójára is kihatással vannak. Nagyon pőrén fogalmazva ezt azt jelen ti, hogy az IMF a legerősebb befizető országok, a legerősebb gazdaságok hitelezőinek érdekei alapján működött az elmúlt évtizedekben. Ezt világosan kell látnunk, és egyébként Nobeldíjas közgazdászok is kimondják, kimondták ezt már évekkel ezelőtt is, nem kell félni attól, hogy ezt elmondjuk: az IMF demokratikus deficitje tehát az IMF gazdaságpolitikai kudarcának is megágyaz. Éppen ezért tartjuk
