Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - A Nemzetközi Valutaalap Alapokmánya módosításának kihirdetéséről és Magyarország kvótájának megemeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
120 a ’90es évek ből, arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap asszisztálása mellett hogyan ment Magyarország gazdaságának teljes kiárusítása és tönkretétele. Most a közelmúltból hadd idézzek egy példát, hogy milyen programot támogatott a Nemzetközi Valutaalap. Ez egy aktuális probléma. Amíg a spanyol kormány a 2011. esztendőben 5 milliárd euróval támogatta a hazai gazdasági szektort, az iparát és a szolgáltatását 4,3 milliárd euróval, a mezőgazdaságát 0,5 milliárd euróval, a halászatot és a szállítást 0,16 milliárd euróval, add ig 337 milliárd euró támogatást harcolt ki a bankrendszere megsegítésére, amely a spanyol gazdaság GDPjének a 312 százalékát teszi ki. Vessük össze ezt a két számot! Még itt van egykét adatsor: miközben a foglalkoztatásra 2011ben 0,11 milliárd eurót, a kkvk, a kis- és középvállalkozásai támogatására 0,13 milliárd eurót fordított, addig 300 milliárd eurót meghaladó támogatást harcolt ki az európai uniós versenybiztosnál a bankrendszere megtámogatására. Magyarán, a magánbankok megtámogatását szorgalmazta közpénzből. Ez, mint jól tudjuk, a nyereség privatizálásának és a veszteségek társadalomban történő szétterítésének az iskolapéldája. Ismerjük ezt nagyon jól Magyarországon is, ez megy immáron két évtizede. Ez a tudatos eladósítás a kiszolgáltatottság növe lését szolgálja, ez a lopakodó centralizáció, amely jelenleg végbemegy az Európai Unióban és a teljes világgazdaságban a Nemzetközi Valutaalap jóváhagyásával, a Nemzetközi Valutaalap asszisztálása mellett. Ennek a szervezetnek a legitimációja megerősítésér ől dönt most a tisztelt Ház a tőkeemelésről beterjesztett törvényjavaslat során. A tőkefedezet kérdése tökéletesen ambivalens. Nagyon jól tudjuk azt, hogy már régesrégen az SDRnek kellett volna a tartalékvaluta szerepét betöltenie a világgazdaságban, de természetesen tudjuk azt, hogy az Egyesült Államokban regisztrált pénzügyi körök ily módon, ha SDR lenne a tartalékvaluta, akkor nem tudták volna hitelezni az Egyesült Államok háborúinak a kivitelezését, és nem tudták volna az USAdollár elinflálásával meg adóztatni az egész világot. A Nemzetközi Valutaalap ily módon nem töltötte be az alapítói szándék szerinti feladatát, viszont hozzájárult ahhoz, hogy a világ hatalmi szerkezetében létrejöjjön az egypólusú világrend és az egypólusú gazdasági rendszer. A Bre tton Woodsi rendszer, jól láthatjuk, a pénzügyi és gazdasági válság kibontakozásával a széthullás szélére került. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság rámutatott a Nemzetközi Valutaalap által felügyelt pénzügyi rendszer visszásságaira, nevesül a fedez et nélküli pénznyomásra. Korábban, amíg a FED gyakorolta a dollárszaporítást, addig ez a kérdés nagyjából kontroll alatt volt, kézben tartották a gazdaság irányítói, ma viszont azt láthatjuk, hogy a befektetési alapok egymás közötti fogadásokkal állítanak elő követeléseket egymás irányában. Azt látjuk, hogy ezek a szintetikus követelések, amelyeknek az égvilágon semmi alapjuk nincs, hiszen nincsen mögöttük valós pénz, ezek a korábbi követeléseken alapuló újabb követelésekként jelennek meg a világgazdaságban , és ily módon egyfajta szintetikus pénzt kreálnak, amelynek az égvilágon semmilyen valós, a reálgazdasághoz kötődő tartalma nincs. A Nemzetközi Valutaalap ezt a rendszert működteti, nem kifogásolja ezt a gyakorlatot, amelynek a tanúi lehetünk. A befekteté si alapok, amelyek ezt a fajta rendszert működtetik, és amelyek a dollár szaporításában részt vállalnak, olyan speciális vállalatok, amelyek teljesen felette állnak mindenféle felügyeletnek, mindenféle kontrollnak, nincsen szabályozás, nincsen klíring, nin csen központi nyilvántartás. A befektetési alapok és a partnereik, a befektetési bankok 2008 őszén valamilyen rejtélyes módon összeolvadtak a kereskedelmi bankokkal, köszönhetően a nemzetközi pénzügyi szabályozásnak, azokkal a kereskedelmi bankokkal, amely eknek most a megmentésén serénykedik a nagyvilág. Ezek a kereskedelmi bankok ily módon átörökölhették azokat a toxikus pénzügyi eszközeiket, amelyek a pénzügyi és gazdasági válság gerjesztésében hatalmas szerepet játszottak. Nemhogy szétválasztotta volna a világgazdaságot irányító pénzügyi kör a spekulációs szintetikus pénzt és a reálgazdasághoz kötődő valós pénzt, ehelyett összeolvasztotta egy intézményben, hogy ily módon lehessen a reálszférába becsatornázni az ilyen típusú valótlan, szintetikus hitelek m egfinanszírozását. A betétesek érdekében ily módon már mentőövet nyújthattak a pénzügyi
