Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - JÁVOR BENEDEK (LMP):
14 ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Ház! A házbizottság állásfoglalása szerint, ha a miniszterelnök felszó lalásának időtartama nem haladja meg a 20 percet, a frakciók 55 percben szólalhatnak meg. Most ez a helyzet állt elő, miniszterelnök urat természetesen viszonválasz illeti meg. Kérdezem a tisztelt frakciók képviselőit, hogy kívánnake válaszolni a miniszt erelnök által elmondottakra. Jávor Benedek úrnak adom meg a szót, az LMP frakcióvezetőjének. Parancsoljon! JÁVOR BENEDEK (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön beszéde kapcsán József Attila Kései siratójának egy sora jutott esz embe: “Világosodik lassacskán az elmém, / a legenda oda.” Úgy tűnik, ön végre felismerte, hogy az a politika, amivel az utóbbi másfél évben próbálkozott a Fideszkormány, zsákutca. Ez a politika Magyarországot olyan helyzetbe sodorta a nemzetközi színtéren , amilyenben a rendszerváltás óta Magyarország gyakorlatilag nem volt. Szövetségeseink kihátráltak mellőlünk, azok a szövetségeseink, akik segíthettek volna minket abban, hogy Magyarország érdekeit az Európai Unióban és más nemzetközi fórumokon érvényesíte ni tudjuk. Hogy lehátrálnak erről a konfliktusos politikáról, hogy az ön szavaival éljek, ön túl van már a Nagy indiánkönyvön, akár örülhetnénk is. Örülhetnénk, ha nemcsak tavaly karácsony körül csukta volna be az említett opust, és ha nem azért csukta vol na be, mert Brüsszelben kivették a kezéből. De lássuk, hogy ennek a másfélkét éves politikának mi az eredménye, annak a felesleges és értelmetlen árnyékbokszolásnak, amelyet ön az Unióban és más nemzetközi fórumokon folytatott. A magyar kormány Magyarorsz ágot konfliktusmezőkbe sodorta valamennyi olyan területen, ahol nem harcra, nem konfliktusokra, hanem, ahogy ön is mondta, ügyes kompromisszumokra, kemény tárgyalási pozícióra lett volna szükség. Ön ezzel a konfliktusos politizálással éppen annak az érdeké rvényesítésnek a lehetőségét szüntette meg, amelyre Magyarországnak szüksége lett volna. (13.30) Azokban a kötelezettségszegési eljárásokban, amelyek Magyarország ellen indultak, a magyar kormány gyakorlatilag kitűzte a fehér zászlót, mindenben elfogadja a z Unió kívánságait, gyakorlatilag beismerve, hogy mindaz, amit az ellenzék a magyar parlamentben az elmúlt másfél évben ezen törvények kapcsán elmondott, megfelel a valóságnak, és azok az aggályok, amelyeket az ellenzék ezekkel a törvényekkel kapcsolatban elmondott, egyeznek az Unió álláspontjával. Az az érdekérvényesítési lehetőség, amelyet ön elvesztett, többek között lehetetlenné tette azt is, hogy Magyarország az ön által említett europaktum keretén belül érvényesíteni tudja azokat a szempontokat, amely ek nemcsak Magyarországnak, hanem a 2004ben és azóta újonnan csatlakozott, félperiferiális helyzetű államoknak az érdekeit szolgálnák. Ez az europaktum - amelyre ön először nemet mondott, aztán talánt mondott, aztán azt mondta, hogy elhozza a parlament el é, majd rábólintott, és amelyről csak ma délután fogunk a parlamentben tárgyalni, azután, hogy a nyilvánosság előtt gyakorlatilag kinyilvánította Magyarország csatlakozási szándékát - sok ponton nem szolgálja Magyarország érdekét. Olyan elemek vannak benne , amelyek az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok gazdasági helyzetében szükségtelen korlátozást, egyfajta kényszerzubbonyt jelentenek. Maga az, hogy a paktumhoz csatlakozó, nem eurózónaországokra a paktum csak az eurózónához való csatlakozás utá n lesz érvényes, ez sem a magyar kormány tevékenységének az eredménye - azon Lengyelország vívta ki ezt az eredményt, amely nem azzal töltötte az idejét, hogy felesleges konfliktusokba keveredett az Európai Unióval, hanem azzal, hogy az uniós tagságát okos an és ügyesen, taktikusan, ahogy ön mondta, felhasználva érvényesítse Lengyelország és más országok, köztük szerencsére Magyarország érdekeit is. De ebben az europaktumban szerepel például egy félszázalékos strukturális hiánycél, amely a felzárkózó gazdasá gokat gyakorlatilag olyan gúzsba fogja kötni, ami nagyon nehézzé teszi, hogy ezen országok az Európai Unió gazdasági vezető hatalmaihoz érdemben fel tudjanak zárkózni. Ezeken a pontokon Magyarországnak
