Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 20 (164. szám) - Varga Géza (Jobbik) - a miniszterelnökhöz - “A föld még mindig nem lehet azé, aki megműveli? Avagy a nyékládházai gazdák esete a joggal és az attól elvált igazsággal?” címmel - ELNÖK (Kövér László): - VARGA GÉZA (Jobbik):
308 mennek el gyalog, havonta öt alk alommal, mert ennyi a bérlet ára, elmehet orvoshoz, ügyet intézni, esetleg bevásárolni is. Arról sem kéne megfeledkezni, hogy a BKVnál, ami egyébként is már fél térdre van kényszerítve, milliárdos nagyságú bevételkiesést fog eredményezni. Ez az, államtitk ár úr, amivel senki nem fog jól járni, úgyhogy válaszát nem tudom elfogadni. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem a tisztelt Házat, elfogadjae. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Megállapít om, hogy a Ház 221 igen szavazattal, 80 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta. Varga Géza (Jobbik) - a miniszterelnökhöz - “A föld még mindig nem lehet azé, aki megműveli? Avagy a nyékládházai gazdá k esete a joggal és az attól elvált igazsággal?” címmel ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Országgyűlés! Varga Gáza, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz: “A föld még mindig nem lehet azé, aki megműveli? Avagy a nyékládházai gaz dák esete a joggal és az attól elvált igazsággal?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úr válaszol. Képviselő urat illeti a szó. Parancsoljo n! VARGA GÉZA (Jobbik) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis gazdacsoport Nyékládházán. Miután a korábbi uralkodót 1990ben elzavarta a népakarat, gazdáink apró földec skéket kaptak, 20 éves használatra, az uradalmi birodalomból. Józan paraszti ésszel felismerték, hogy csak úgy tudják eltartani családjukat, ha valami kézimunkaigényesebb termékben gondolkodnak. Így hát gyümölcsöst telepítettek. Igen ám, de hőseink okosak is voltak, nemcsak szorgalmasak, rájöttek, ha szövetkeznek, még sikeresebbek lehetnek; ahogyan az más mesékben, a nemzeti vidékstratégia és a Darányiterv címűben is meg vagyon írva. Így hát 118an megalakították a Hejőfruct szövetkezetet. Teltek, múltak az évek, a piros almák mosolyogtak, a körték kellették formás idomaikat, a gazdák békében eltartották családjaikat, és még taníttatni is tudták gyermekeiket. De mikor már vagy tizenötödször leesett a hó a kis közös gyümölcsösre, örökre beborult az ég, és j öttek a farkasok is. Az új birodalom helytartói pénzre, még több pénzre vágytak. Kitől is remélhették a legtöbb pénzt? Hát persze, hogy a külföldi ordasoktól. Ezért úgy döntöttek, hogy szakítanak a Szent Korona ősi törvényével, és akár nekik is eladják a f öldet, amelyen a kis magyar gazdák gyümölcsöst telepítettek, gazdálkodtak. A helytartók jól elrendezték, hogy kreált törvényeik szerint jogszerűnek tűnjék a folyamat. Az ősi igazságok persze nem számítottak semmit. Kellett egy stróman és egy budapesti ügyv éd, ez utóbbi 1,6 milliárd forintot mindjárt kölcsönadott a strómannak, és a jelzálogot be is jegyeztette a földdarabra. És lássunk csodát: a jelzálogot az ügyvéd hamarosan engedményezte egy osztrák vállalkozásnak. De mindezekhez kellett egy egész gépezet is, hivatalnokok, jogászok, politikusok és hasonlók, hogy ez az osztrák farkas végül hamm, bekapja valamennyi magyar gazdát szövetkezetestől, gyümölcsöstől, az ősi igazságaikkal együtt.
