Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - KEPLI LAJOS (Jobbik):
960 A másik oldala pedig az, hogy mi alapvetően nem vagy unk az eljárási határidők csökkentése ellen, csupán az, hogy ezt egy szelekció alapján jelöljük ki, hogy ki az, akinél csökkenteni lehet, ki az, akinél nem lehet csökkenteni, ez az, amivel nem értünk egyet, tehát magával a kiemelt nemzetgazdasági beruházás okról szóló törvénnyel. Ha csökkentünk, akkor tegyük azt meg a közigazgatási eljárásról szóló törvényben, illetve ebben a 314/2006. számú kormányrendeletben, amiben az egységes környezethasználati engedélyezési és a környezeti hatásvizsgálati eljárások leb onyolításáról rendelkezik a jogalkotó. Ezeket megtehetjük, és az vonatkozzon mindenkire, az egy vagy két munkahelyet teremtő kisvállalkozóra ugyanúgy, mint a nagyberuházókra. Ne csak megint azokat támogassuk, akik, még egyszer mondom, nem a munkahelyek zöm ét adják Magyarországon, hiszen mindenféle statisztika azt mondja, hogy a kis- és középvállalkozások adják a munkahelyek zömét, az ő terheik ezzel nem csökkennek, ugyanúgy megmarad ugyanaz az eljárás, amit eddig végig kellett csinálniuk. Ez csak egyfajta k ivételezést biztosít egy szűk kör számára. Azzal az ironikus és a helyzetet számunkra politikailag is kifejező hasonlattal éltem én a sajtótájékoztatón, hogy tovább robog a nyerges vontató a narancsligeten keresztül, és ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja . Én továbbra is fenntartom az ezzel kapcsolatos aggályaimat, hogy itt bizonyos körök érdekeit fogja szolgálni. Amennyiben csak európai uniós támogatások hatékonyabb lehívásáról van szó, rendben, akkor változtassuk meg úgy a törvényt, hogy vegyük ki belőle az összes többi kitételt, vegyük ki belőle azt, hogy a kormány bármire azt mondhatja majd, hogy ez kiemelt nemzetgazdasági szempontú beruházás. Környezetvédelmi szempontból semmi nem indokolja ezt a csökkentést, sőt, ez nyilván a környezetvédelmi érdekek ellen hat, és egyébként Nagy Andor képviselőtársam szájából is elhangzott a bizottsági ülésen az a mondat - jegyzőkönyvben is megtalálható , hogy környezetvédelmi érdekek sérülhetnek ennek a javaslatnak az elfogadásával. Ő itt úgy folytatta a mondatát, ho gy de majd államtitkár úr majd bizonyára megnyugtat minket, hogy milyen garanciák vannak arra, hogy ez ne történjen meg. Államtitkár úr, aki ez esetben Szaló Péter volt a bizottsági ülésen, nem nyugtatott meg minket, majd talán Tállai államtitkár úr ezt me g fogja tenni helyette. Az pedig, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium is ott volt a bizottsági ülésen, és szintén elmondta a véleményét, az megint csak nem fedi a valóságot, a Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője nem fűzött hozzá érdemben semmit az e lőterjesztéshez, így hát nem ismerhettük meg igazából az ő álláspontjukat, ezt is hiányoltuk. Összességében elmondható tehát, hogy nem támogatjuk a javaslatot. Egyetlen módosító indítványt nyújtottunk be ehhez, amely egyszerűen hatályon kívül helyezi az eg ész 2006. évi LIII. törvényt, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek tekintett beruházásokról. Egyben javasoljuk, hogy induljon meg egy valódi bürokráciacsökkentés, mert való igaz, hogy ma környezetvédelmi szempontból engedélyeztetni vagy nem csak környezetvédelmi szempontból, bármilyen szempontból egy vállalkozás tevékenységét engedélyeztetni rendkívül nagy procedúra, és a nagy része ennek bürokrácia. A környezetvédelmi érdekek sérülése nélkül is lehetne a terheket csökkenteni, nem úgy, ahogy ez a javaslat, ez a törvény ezt megpróbálja elintézni, hanem olyan módon, hogy közben bárki, aki ebbe az eljárásba, mondjuk, külső félként be kíván avatkozni, ugyanúgy megtehesse, elmondhassa a véleményét. Tehát adminisztrációs terhek csökkenéséről van sz ó. Elsősorban nem is az ügyintézési határidőt szokták kifogásolni azok, akik ezeket az engedélyeztetéseket végzik, hanem azt a rengeteg óriási nagy iratmennyiséget, amit a hatóság megkíván, és többnyire olyan információkról van szó, amelyek más hatóságokna k birtokában vannak, és a Ket. értelmében egyébként nem is kérhetne be olyat egy hatóság, amely más hatóságnak hivatalosan már a tudomására jutott korábban.
