Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
961 Mégis ez a gyakorlat a környezetvédelmi hatóságnál is: nyolc példányban több száz oldalon benyújtot t engedélyeztetési dokumentációk léteznek ma is, és készülnek nap mint nap. Ezen kéne inkább valahogy változtatni, ami nem szükséges, hogy belekerüljön, az ne kerüljön bele, és ne okozzunk ezzel főleg a kisvállalkozásoknak pluszterhet, hiszen ők azok, akik ezt nehezebben tudják kitermelni. Ennyit szerettem volna elmondani, a módosítóinkról pedig majd a részletes vitában fogunk szólni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólal ásra következik Schiffer András képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Legelőször is annak a csodálkozásomnak szeretné k hangot adni, hogy ennek a törvényjavaslatnak a belügyminiszter az előterjesztője. 2006 óta, mióta ezt a nagyszerű törvényt önök a szocialistákkal együtt megalkották, a fejlesztési tárca volt ennek a gazdája. Önmagában a környezetvédelem, a környezetpolit ika, környezetvédelmi igazgatás pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium portfóliójába tartozik. Nem tudok másra gondolni, államtitkár úr, mint hogy azért a belügyminiszter az előterjesztője ennek a törvényjavaslatnak, mert pontosan tudják, hogy a kiemelt ber uházások körül büntetőügyek sokasága lehet, volt és lesz a jövőben, pontosan tudják, hogy a kiemelt beruházások tekintetében bizony szükség van a rendőri jelenlétre. Nem igazán van más, ésszerű magyarázat itt a Belügyminisztérium szereplésére. Az pedig, ál lamtitkár úr, hogy pont a kolontári jelentés után, pont azután, hogy ön itt a parlamentben azzal zárja a szózatát, hogy soha többet ilyen katasztrófa, mint a vörösiszapkatasztrófa volt 2006. október 4én, van képük beterjeszteni egy ilyen törvényjavaslato t, ami durván kinyírja a környezetvédelmi hatóság szerepét ezekben az engedélyeztetési eljárásokban, ez valami egész arcátlanság! Ha ön komolyan gondolja azt, hogy soha többet ilyen környezeti katasztrófát, akkor ezt a törvényjavaslatot vissza kell vonnia. A garancia arra, hogy ne következzenek be olyan ipari katasztrófák, mint 2006. október 4én Kolontáron, az, ha megerősítjük a közösségi ellenőrzést. Nem az, ha meglóbálják a bilincset, ahogy ezt önök szokták csinálni, hanem akkor, ha erős állami szerepvál lalás van a veszélyes tevékenységek hatósági engedélyeztetésében, erős közösségi ellenőrzés van a környezetre veszélyes tevékenységeket illetően. Államtitkár úr, a helyzet az, hogy 2010 júniusábanjúliusában az önök miniszterelnöke nagyívű szónoklatokat ta rtott arról, hogy azért köszöntött be új korszak Magyarországon, mert végre az egyéni érdekeket fölülírják a közösség érdekei. Nem ezt látjuk. Azt látjuk, hogy az egyéni érdekek legfeljebb változtak, és önök éppúgy a közösségi érdekérvényesítés leépítésén munkálkodnak, mint az önök elődei is ezt tették. Ha önök komolyan gondolják azt, hogy a közösségi érdek előbbre való, mint az egyéni érdek, nem tesznek olyan törvényjavaslatokat, ahol a bürokráciacsökkentés mögé bújva valójában a közösségi ellenőrzést épít ik le. Nem határidőcsökkentésről van szó, hanem arról van szó, hogy önök módszeresen kivéreztetik a közösségi ellenőrzés intézményeit a megszorító költségvetésükkel, másrészt pedig a határidők csökkentésével egész egyszerűen nem is adnak lehetőséget arra, hogy a közösségi érdekek érvényesülhessenek a magánérdekekkel szemben. Erről van szó, itt is, mint annyi más ügyben, szemfényvesztést mutatnak, mást mondanak, mint amit tesznek, és mint ahogy a miniszterelnöktől tudjuk, a tettek beszélnek. Államtitkár úr, a helyzet úgy áll, hogy a alapvető probléma - csatlakozom Kepli képviselőtársamhoz - maga a törvény. Maga a törvény, ami nem más, mint az oligarchák
