Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozását célzó országgyűlési vizsgálóbizottsága vizsgálatának eredményéről szó... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - TÓTH CSABA (MSZP):
940 Szeretném itt megemlíteni még azt is, hogy az Ajka melletti VI. tározó is hagy maga után kívánnivalót. Rendkívül aggályosnak tartjuk, hogy ha val aki közvetlen közelről nézi meg ezt a tározót, akkor azt tapasztalja, hogy bizony ugyanúgy, mint a katasztrófa előtt a tározóból, itt is folyamatosan tapasztalunk átfolyást, az anyag folyamatosan kerül ki a környező területre, a talajba, a növényzetbe. Ren dkívül sok feladat áll - úgy gondolom - még előttünk. Itt, a Magyar Országgyűlésben is meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a jogi szabályozás is segítse az itt élőket egy biztonságos, boldogabb jövő felé, illetőleg segítenünk kell magát a térséget is különösképpen amiatt, hogy megállítsuk az elvándorlást, és megállítsuk az itt élők azon bizonytalan helyzetét, hogy szinte mármár kilátástalannak érzik a sorsuk alakulását. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Kösz önjük szépen, képviselő úr. Tóth Csaba MSZPs képviselő 15 perces hozzászólása következik, amennyiben kihasználja az idejét. Öné a szó. TÓTH CSABA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Minden tragédia, amely felkészületlenül, váratlanul éri az embereket, annak következményei hosszú évekre kihatnak; sorsokat, életeket változtat meg. Az is tragédia, ha az ember élete munkájának addigi eredményei egy pillanat alatt a semmibe vesznek, de ugyanolyan tragédia az is, ha az ember megélhetése, eg zisztenciája egyik pillanatról a másikra értelmetlenül megszűnik, az addig biztos, kiszámítható családi élete bizonytalanná válik. Ilyen tragédia volt a 2010. október 4én bekövetkezett vörösiszapkatasztrófa. A kolontári vörösiszapkatasztrófa é rintett területeinek lakossága - összevetve a korábbi, 2009es adatokkal - lényegesen lecsökkent azóta. Devecser lakossága 2009ben 4806 fő volt, Kolontáré 806 fő, ebből a katasztrófát követően 4200, illetve 600 fő lett. Ez Devecser esetében közel 15 száza lék, Kolontár esetében közel 25 százalékos lakosságcsökkenést jelent. A térséget jellemzően a korábbi éveket is figyelembe véve a fiatalok elvándorlása jellemezte a korábbi időszakban is. Nem volt helyben munkahely, és magas volt az inaktívak és a munkanél küliek aránya. A munkahelyre sokat kellett ingázni, a távolabbi foglalkoztatók nem alkalmazták a vidéki munkavállalókat a magas utazási költségek térítése miatt. A térségben jellemzően kisvállalkozások működtek, főleg mezőgazdasági tevékenységből származot t a bevételük. (17.20) A térségben az álláskeresők túlnyomó többsége jellemzően 8 általánost végzett, akiknek nehéz a mai gazdasági helyzetben elhelyezkedést vagy pozitív irányú perspektívát kínálni. Egyetlen módja marad a megélhetésteremtésnek, az pedig a vállalkozás. De hogy lehet egy olyan környezetben vállalkozni, amely a tragédiát követően holt térnek, befektetés szempontjából lényegtelen területnek minősül? A katasztrófát követően tönkrement a vállalkozások nagy része, elveszett a város gazdasági bázi sa, megugrott a munkanélküliség. Hírekből értesülve már eddig is 100200 munkahely szűnt meg, s ha valóban nem lesz teljes kártalanítás, a még talpon álló cégek is bezárhatnak, ami miatt láncreakció indul el. Arról nem is beszélve, hogy a város tehetősebb rétege kapva kapott az alkalmon, és elköltözött. Senkinek nem jó, ha a vállalkozások tönkremennek, mert a családok megélhetése veszélybe kerül, és adóbevételek helyett segélyeket kell fizetni. Devecseren a vállalkozók állítása szerint van olyan boltos, aki nek 7080 százalékkal esett vissza a forgalma a katasztrófa miatt.
