Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozását célzó országgyűlési vizsgálóbizottsága vizsgálatának eredményéről szó... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - PÁL BÉLA (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
939 A kolontári és devecseri ingatlanok értéke a banki besorolások miatt több millió forintot csökkent, a házak falai sok helyen megrongálódtak az iszap szállítása során használt t eherautók miatt. A helyiek többször kérték, hogy az iszap elszállításához készítsenek direkt erre a célra szánt üzemi utat, kérésük azonban süket fülekre talált. Számos visszás kérdés van azonban ezeken kívül is, amelyekre írásban kértem választ az érintet t minisztériumtól. Az egyik a helyi vállalkozásokat érintette, ugyanis a vörösiszapkatasztrófát követő újjáépítések során számos esetben kerestek meg azzal a helyiek, hogy a településen működő vállalkozások semmilyen mértékben nem vehetnek részt a települ ések újjáépítésében, a helyreállító munkálatokban. A Jobbik kiemelt kérdésként kezeli a helyi, hazai kis- és középvállalkozások helyzetbe hozását, úgy gondolom, hogy egy ilyen katasztrófa során az újjáépítések legalább azon részét, amely a helyi vállalkozá sok segítségével megoldható, a helyi cégek bevonásával kell megvalósítani. Kiemelten fontos ez akkor, amikor a térség a katasztrófa okán lokális gazdasági válságba süllyed, nő a munkanélküliség, csökken a szolgáltatások száma, és minősége. A másik, a már á ltalam említett devecseri téglagyár esete. Devecser városában ugyanis hosszú ideje működik ilyen üzem. Az újjáépítések során felhasznált téglákat azonban mégsem a helyi munkaerőt alkalmazó cégtől rendelték. A helyi alapanyag felhasználásában véleményem sze rint jelentős szállítási költség lett volna megspórolható, ami pedig még ennél is fontosabb, a helyieknek adott volna munkát az amúgy is komoly munkanélküliséggel rendelkező térségben. A befolyt bevételek fejlesztésekre is lehetőséget adtak volna. Tudjuk, hogy a téglagyár osztrák tulajdonban van, ugyanakkor a helyiek munkához jutását és boldogulását első számú szempontként kellett volna érvényesíteni. Tisztelt Képviselőtársaim! A vörösiszapkatasztrófa ügye tehát korántsem tisztázott. Számtalan kérdés vár m ég megválaszolásra, számtalan probléma vár megoldásra. A helyiek a fentiek alapján joggal érezhetik úgy, hogy a kormány cserbenhagyta őket, helyettük a hatalmas magánvagyonnal rendelkező gyártulajdonosok oldalára állt, akik mindent igyekeznek elkövetni, ho gy saját felelősségüket leplezzék. Hiszen rájuk is jellemző, amit az elmúlt évtizedekben megszokhattunk, hogy a profitot privatizálják, a károkat államosítják, az adófizetőkkel pedig mindent megfizettetnek. De beszéljünk néhány gondolatot a jövőről is! Nyi lvánvaló, hogy a száraztechnológia sajnos csődöt mondott. Folyamatosan porban, sárban élnek az emberek a térségben, különös tekintettel Csótapusztára, illetve Lőrintepusztára, ahol jelenleg is mintegy 30 ember él, és semmit nem tettek annak érdekében, hogy számukra biztonságos lakhatást teremtsenek. Hiába szólaltam fel az előző héten napirend előtti felszólalásban, ezzel kapcsolatban Halász államtitkár úrtól lényegében semmilyen érdemleges választ nem kaptam arra vonatkozólag, hogy miért nem segítettek azon nal a térségben, miközben bár hihetetlen, de valóban piros hó esett, és Tili Károly polgármester úr Kolontáron kérte a környezetvédelmi hatóság, a katasztrófavédelem és a Belügyminisztérium segítségét is - mindhiába. Engem ajkai országgyűlési képviselőként is személyesen érint a térség jövője, hiszen gyermekeimmel a tározóktól néhány kilométerre élünk. Számomra sem mindegy az, hogy naponta kellene letörölni az ablakokról a szálló vörös port, hogy gyermekeimet úgy viszem óvodába, hogy közben attól kell tarta nunk a feleségemmel, hogy esetleg ők is valamilyen légúti megbetegedésben fognak szenvedni néhány év múlva. Itt következik az, hogy miért nem lehet különbontani a katasztrófa okait az esetleges következményektől, hiszen bár a katasztrófához nagy mennyiségű , rendkívül maró, lúgos folyadék tározóból való kitörése járult hozzá, addig a jövőbeni ökológiai és egészségügyi katasztrófát éppen az okozhatja, hogy ez a folyadék most már száraz állapotban kerül a tározókra úgy, hogy önök nem dolgoztak ki még semmilyen stratégiát arra vonatkozólag, hogy hogyan lehetne megoldani ezeknek a tározóknak a lefedését, portalanítását.
