Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
891 hogy valóban, ez egy olyan problémakör, amivel már, mondhatjuk: több ezer éve foglalkozik az emberiség története, és nagyon nehezen lehet konkrétan definiál ni és konkrét definíciót adni neki. (13.30) Több ezer éve, mondom, hiszen már a több ezer éves mítoszok is tulajdonképpen arról szólnak, hogy hogyan igyekezzünk a múlandón örökkévalót szerezni, de azután a későbbiek során a görög, hellé n gondolkodás ezt tudománnyá is próbálta emelni, tudománnyá is próbálta formálni. Ott jelenik meg először az értékek fogalmának - hogyan mondjam - a csoportosítása, a definíciószerű meghatározása is, majd később azután a kereszténység is a részévé tette az értékelméletet, az axiológiát, és Kant volt az, aki a közös társadalmi alapját is megfogalmazta. Nincs olyan közösségi érzés, amely ne valamilyen érték hatására valósulna meg, sőt maga a census communis, azaz a közös öröm, amelyet csak együtt lehet érezni egy új érték létrejötte és az arra való rácsodálkozás által, ez tehát maga az érték Kant megfogalmazásában. Tehát közösség és érték csak együtt tud létezni, együtt tud megvalósulni, és a kettőjük közötti - mondjuk így – közvetítő közeg a kultúra. A kultúr a a közösség nyelve, törvényei, hagyománya az, ami az értéket az emberi fogalmak számára befogadhatóvá teszi. A közös kultúraértelmezés mutatja fel tehát azokat az értékeket, azaz végeredményben az ember elemi, ösztönös törekvése örökkévaló értékek létreho zására, birtoklására, azaz a kultúraösztön eleve megkövetel egy már létező emberi közösséget. Ez tehát a kultúra, az értékek, illetve a közösség, ez az a hármas egység, amely egymás nélkül számunkra értelmezhetetlen és értelmetlen is tulajdonképpen, és ez az, ami miatt, úgy gondolom, rendkívül aktuális kérdés, amit a törvény úgy összességében felvet, és ami miatt muszáj, hogy ezzel foglalkozzunk, mert - mondjuk így, idézőjelben mondom - egy rendkívül “modern” problémával állunk szemben. Beszélhetünke ma, m ostanában olyan közösségekről, amelyeket a klasszikus értelemben vett közösségnek hívunk? Nagyon sajnálatos módon azt kell mondanunk, hogy társadalmunkban egy nagyon komoly atomizálódás megy végbe, amely pontosan ezeket a közösségeket támadja meg, ezen ker esztül a közösségek által képviselt kultúrát is, nagyon sok esetben éppen azért, mert a közösségek már nem képviselnek egyegy fajta kultúrát, ezért minden relatívvá válik, így az értékek fogalma is relatívvá válik, hogy mi szép, mi jó, mi az, ami valóban örökkévaló, ami a közösség által felmutatható érték. Ezért fontos szerintem, meggyőződésem szerint az érték fogalmát tehát bizonyos értelemben pontosítani, akár ebben a törvényjavaslatban és egyértelműsíteni is számunkra. A saját szakmámból, az építészet t erületéről hadd hozzak egy példát, hogy konkrétan mire gondolok. Sok esetben, amikor a közösségek próbálják a saját maguk értékeit számba venni, hiszen ez már most is folyik, ugye, értékvédelmi rendeletet alkotnak, mondjuk, egy kistelepülésen belül, és ott bizonyos tárgyakkal, épületekkel, műtárgyakkal kapcsolatban megállapítják, hogy melyik értékes, melyik az, amelyik kevésbé értékes, illetve mely része adott esetben egy épületnek vagy műtárgynak, amit ők értékként fogadnak el, és megőrzendőnek javasolnak. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan nagyon sajnálatos módon azt kell látnunk, hogy sokszor bizonyos értelemben ez valóban csak egyedi épületekre, műtárgyakra terjed ki, de területi védelemre nem. Mire gondolok konkrétan? Gondolok itt például arra, hogy értékkén t lehetne kezelni adott esetben magát a településszerkezetet vagy a településképet, tehát egy külső pontról szemlélve magát a település látványát, de ugyanúgy a település táji környezetét is lehetne értékként definiálni. Gondolják, fel tudnae épülni egy r onda dobozszerű jelenség, amit épületnek nem igazán tudunk nevezni - mondjuk, egy Tesco , bármilyen település környezetében, hogyha a település az értékvédelmi rendeletében konkrétan ezekre a dolgokra is kiterjedne, és azt mondaná, hogy az az utcahálózat, amely jelenleg már kialakult, az a fajta beépítési mód, az az építési vonal és így tovább, az érték, amit eddig a közösségünk, a településünk kialakított és megvalósított, tehát ettől eltérő építési módot nem tudunk elképzelni, és nem is szeretnénk a körn yezetünkben látni. Ugyanúgy a településkép: hogyha távolról tekintünk egy falura, egy városra, bizonyos sziluett az, ami, ugye, rendkívül jellemző egy adott városra. Mondjuk, például én féligmeddig ceglédinek
