Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PÁL BÉLA (MSZP):
892 vallom magamat, a nagyszüleim is onnan származ nak. Az Alföldünk egyik legjellegzetesebb sziluettjével rendelkező városról van szó, a nagytemplom hegyszerű kiemelkedésével, környezetében a kis házakkal. De ugyanúgy értékként lehetne megnevesíteni és számon tartani a hagyományos művelési formákat, a tel epüléskaraktert, tehát a településkép különböző elemeit, formáit, anyagait, színeit. Mindezek olyan dolgok, amelyeket a közösség együttese hozott létre, tehát nem egyéni emberek munkája, hanem valóban a közösség értékteremtő eredményének a gyümölcse. Én az ért gondolom, hogy ez rendkívül fontos, mert sajnálatos módon mostanában sok szempontból az egyedi érdekek sokkal inkább előtérbe valók ezen közösségi értékekkel szemben, amelyeket sajnos - még egyszer mondom - nem nagyon definiálunk. Mondok egy példát: a helyi építési szabályzat módosítása. Jön egy beruházó, egy ingatlanfejlesztő, igen sok pénze van, ez már önmagában meg tudja alapozni azt, hogy ő a település fejlődését szolgálja - nagyon idézőjelesen mondom, amit mondok , és ezért veheti magának a bátors ágot, hogy olyan rendeletmódosítást kezdeményezzen, amely ezen előbb felsorolt értékekben okozna durva károkat. De ha megfordítanánk a hierarchiát, ha mondjuk, a helyi törvények, rendeletek között felállítanánk egy rendkívül szigorú alá, fölérendeltségi v iszonyt, és azt mondanánk, először vannak a mi értékeink, amelyeket most már így törvényi szinten, állami szinten is védeni rendelnek, és ahhoz képest lehet bármilyen további rendeletet vagy bármilyen más további előírást módosítani, és ezen előbbihez kell ene hozzárendelni, akkor nem tudom elképzelni, hogy azok a rendkívül tájromboló beavatkozások, mint amilyenek például a környezetünkben, az agglomerációban rendre előfordulnak, megvalósulhattak volna vagy megvalósulhatnának. De kimondhatná például egy közö sség azt is, hogy mi értéknek tekintjük a település vagyonához tartozó földet, földvagyont. Ugyan nem tudom, mennyire tudják, kedves képviselőtársaim, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény, amelyet tavaly év végén fogadott el a Ház, egy olyan rendelkezést tartalmaz, hogy településeinknek a vagyonrendeletüket idén március 1jéig kell felülvizsgálni és meghatározni, hogy a vagyontárgyaik közül melyiket tekintik a nemzeti vagyonba tartozóknak. A nemzeti vagyonba tartozhatna értelmezésem szerint az összes olya n érték, amit például itt ez a törvény is felsorolni rendel, illetve amit az előbb is elmondtam. Megdöbbentő volt látnom, hogy egy nem is kis város esetében a rendeletmódosítást úgy adták be, hogy a nemzeti vagyonba tartozik egy, azaz egy darab dolog. Mit gondolnak, hogy mi? A temető! A temető, azért, mert kötelező önkormányzati feladat, és az azt szolgáló vagyontárgynak, ugye, a nemzeti vagyonba kell tartoznia forma szerint. Ez nonszensz! Én azt gondolom, ha az értékek felsorolási kategóriájában például he lyet kaphatna az, hogy a föld, a magyar föld is érték azon település számára, és minden településünk számára nyilvánvaló módon, akkor ez természetesen és nyilvánvalóan része kellene hogy legyen így nevesítve a nemzeti vagyonnak is. Nos, ezt gondoltam volna röviden önökkel megosztani, és nagyon szépen kérném az előterjesztőt, amennyiben van rá lehetőség és mód, ilyen értelemben az érték fogalmának esetlegesen egy kibővített, egy kicsit bizonyos értelemben pontosított verzióját is tárja elénk. Mindenesetre én a magam részéről és nyilvánvalóan a jobbikos képviselőtársaim nevében is a támogatásunkról tudom biztosítani a beterjesztőket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) (13.40) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Felszólalásra következik Pál Béla , az MSZP képviselője. PÁL BÉLA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a több órán át tartó vita vége felé két, talán könnyedebb megjegyzéssel hadd kezdjem, amely könnyedebb a törvénytervezet súlyához, komolyságáho z képest, de egyáltalán nem rontja azt.
