Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - VARGA GÉZA (Jobbik):
875 társadalomnak ebben a vonatkozásban. Egy paritásos bizottságban is, ha “szamárságok” jönnek - idézőjelben, és elnézést a szóért - bármilyen javaslat formájában, akkor az egy paritásos bizottságban nem fog átmenni. Hiszen ha a kormányzat - a mindenkori kormányzat, hangsú lyozom – korlátozná magát arra, hogy ő nem képvisel többet, mint ennek a bizottságnak az 50 százalékát, akkor ezzel kinyitná a lehetőséget arra, hogy a társadalom sokkal inkább a magáénak érezhetné, mert hát azért egy kormányzat nyilván valamilyen párthoz vagy pártkoalícióhoz kötött. Ez viszont azt, hogy a hungarikumot fölé helyezzük a pártérdekeknek vagy a parciális érdekeknek, nagyban segítené. Tehát a paritásos bizottság az egyik nagyon fontos elvi javaslatom, a gyakorlati pedig az, hogy amik a törvényja vaslatban most vannak - mondjuk így - a civil oldalon, itt a Tudományos Akadémiát, az iparkamarát és a határon túli szervezeteket értem alatta, ott mindenképpen diverzifikálni kellene ezt a merítést, és semmiképpen nem azokra kellene korlátozni, amely szer vezetek jelenleg ott vannak ebben a felsorolásban. Tehát a paritásos és a civil oldal - a civil, a tudomány, a határon túli oldal – sokszínűségét szerintem javítani kellene. A visszahívhatóság mellett lehet érvelni pró és kontra, én azt gondolom, hogy a ko rmányzati visszahívhatóság, illetve a kormányzati delegáltak köre ebben a hungarikumbizottságban nem kérdés, hiszen az a kormány szíve joga. Viszont a paritásos oldal másik oldalán, nevezzem úgy, hogy a felsőház vagy a társadalom vagy a civil és tudományos szféra, ott mindenképpen csak az a szervezet hívhassa vissza a delegáltját, aki oda delegálta, és hagyjuk meg ezeknek a szervezeteknek, hogy a részvételi demokrácia intézményét gyakorolhassák akkor, amikor ide delegálnak valakit, illetve annak a munkáját értékelik, és ha aztán ennek az értékelésnek a visszahívás az eredménye. A piramis; kevés olyan törvényjavaslat volt előttünk, amely ábrákkal próbálja segíteni a döntéshozatalban, hogy el tudjunk igazodni az adott kérdésben. Most ábrákkal él ez a törvényja vaslat, és ezt a piramist mindannyian szeretjük említeni, szinte egyik felszólalásból sem maradt ki. Azt gondolom, ez a piramiselv szerinti szimbolikus értelmezés szintén helyes alapvetően, de már ennek a piramisnak a felépítése okot ad arra, hogy elgondol kodjunk azon, nem keveredneke majd ott össze dolgok, az ágazati, területi és a határon túli kérdések - ez képezi a piramis alját , ahonnan az értéktárba lehet kerülni. Azt gondolom, egyszerűsítené ezt a képet, és nem maradna ki semmilyen ágazati, hogy ne mondjam, esetleg a gyanúperrel élve valamilyen lobbiérdek akkor, ha ez területi alapon lenne. Szerintem mindenkinek sokkal átláthatóbb lenne maga a rendszer, ha egy adott területen a társadalom képviselői, résztvevői, szakmai és civil szervezetek, akár eg yházak, tudományos képviselők, tehát területi alapon tudnak összegyűlni, és onnan ők mintegy tolják fel az értéktárba az általuk fontosnak tartott dolgokat, és ők is rendelkezzenek már egyfajta szelekciós képességgel vagy egyfajta önmérséklettel vagy érték ítélettel ahhoz, hogy mit engednek tovább. Ezzel a piramissal kapcsolatban egy másik aggodalmamat vagy hangos kontemplációmat szeretném megosztani önökkel. Valahogy egy kétcsúcsú piramis nekem jobban kifejezné - ha ezt a képet vagy a saját képzavaromat tov ább akarnám vinni , mert ugye a szellemi termékek és a tárgyi termékek azért nagyon jól elválaszthatók egymástól, és nyilván induljanak egy alapról, nyilván a területen ezt nem kellene még osztályozni, de az sem volna ördögtől való. De mondjuk - ahogy mon dtam, én a mezőgazdaságot és az élelmiszeripari hungarikumot szeretném képviselni ebben a vitában , rosszul érzem magam, hogy egy tájjellegű lecsót, mondjuk, össze kell hasonlítani, hasonlítanom a Kodálymódszerrel, vagy más nagyszerű szellemi termékeink ről ne is beszéljek. Tehát ennek az összehasonlításnak, ha ezt egy rendszeren belül kezeljük, akkor azok, akik nem kollektív bölcsességben gondolkodnak, hanem parciális, ágazati vagy akár territoriális módon, azok ezt könnyen összekeverik. Tehát azt gondol om, valahol el kellene válni a csúcsa felé, hogy vannak a szellemi termék kategóriájú hungarikumok, és vannak a fizikai, tárgyiasult termékben megnyilvánulók. Ezt a területi gondolkodást számos tényező támasztja alá, amelyekre most nem fogok tudni mindre k itérni, de éppen egy óra múlva kezdődik az Európai Parlamentben a Regional Development Regulation című tanulmány vitája, tehát a regionális fejlesztési szabályozás, valami ilyesmi a címe.
