Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - Az ülésnap megnyitása - Döntés ülésvezetési kérdésben - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
834 összességében a nettó keresetek 6,4 százalékkal emelkedtek, ez már nyilvánvalóan tartalmazza a családi típusú adózás kedvezménye it is. Mi tehát nem abban hiszünk, hogy megszorításokat vigyünk véghez, hanem abban hiszünk, hogy a Széll Kálmántervet folytatva, azokat az ön által is ismertetett nagy pénznyelő és adósságtermelő rendszereket (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret lete ltét.) , amelyek húsz évig - nem csak az önök nyolc éve alatt - adósították el az országunkat, alakítjuk át. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Szintén napirend előtti felszólalá sra jelentkezett Hegedűs Lorántné, a Jobbik képviselője: “Mit érdemel az a bűnös?” címmel. Képviselő asszony, öné a szó. HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapi nap során a Jobbik képviselőcsop ortjának egy bírósági ítélet kapcsán elhangzott hozzászólását a kormányzat, a tisztelt államtitkár úr, hűvös távolságtartással kezelte, és nem egészen egy perc alatt azzal zárta rövidre, hogy a politikának semmilyen beleszólása nem lehet az igazságszolgált atás munkájába. A kormányzat, az államtitkár úr, hozta tehát a kötelező papírformát, a hivatalos, sablon szerinti választ adta, és mondhatnánk, jól is van ez így. Csakhogy akkor mit szóljunk ahhoz, hogy a közelmúltban több kormánypárti politikus - hangosan tiltakozva egy bírósági ítélet ellen - közkegyelemért fordult a köztársasági elnök úrhoz. Tudjuk, hogy a hatályos büntetőeljárási törvény szerint erre csak az elítéltnek magának vagy annak védőjének volna lehetősége, de országgyűlési képviselő nem élhetne ezzel a joggal egyetlenegy esetben sem. Ha tehát jogilag értelmezhetetlen, akkor hogyan is tudnánk kormánypárti képviselőtársaink tettét másként magyarázni, mint puszta politikai nyomásgyakorlásként és beavatkozásként az igazságszolgáltatás munkájába? De nézzük csak meg magát a büntetőügyet, amiért ennyire elragadtatták magukat a képviselőtársaim! Egy állítólagos boszorkányüldözésről van szó, pontosabban egy elítéltről, aki közvetlenül felelős három kisgyermek haláláért, és aki illegálisan, azaz egy korább i bírósági ítélet jogerős eltiltása ellenére, tudatosan és sorozatosan megszegve a foglalkozási szabályokat, szüléseket vezetett le - ennyi. Ezek tehát a száraz, a média által hozzáköltött mítosz, romantika és ideológiai máz nélküli tények. De ha már itt t artunk, foglalkozzunk egy kicsit azzal a hisztériakampánnyal, amely még olyan országgyűlési képviselőket is el tudott bódítani, olyanokat tehát, akik egyébként a bíróság munkáját nagyra becsülik, és kellő távolságtartással kezelik, lásd a bevezetőben említ ett Hunvaldügy. Sokat hallottunk például arról a médiában, hogy mennyire ridegek és embertelenek a túlzottan is medikális körülményeket biztosító kórházaink, és mennyire lélektelenek az ott dolgozó orvosok, szemben ezzel mennyire barátságos, meghitt és te rmészetes az otthonszülés. Szeretném gyorsan leszögezni, hogy egy pillanatig se venném magamnak a bátorságot, hogy itt és most állást foglaljak egyik vagy másik mellett, mint ahogyan azt érezhetően és gondosan kerülte a bíróság is egyébként az ezzel foglal kozó ítéletében, csak egypár apró momentumra szeretném felhívni a figyelmet: a szüléseket a vádlott nem a leendő édesanyák otthonában vezette le, hanem egy bérelt lakásban, tehát valójában az érintettek számára teljesen idegenszerű környezetben; nem álltak rendelkezésre működőképes orvosi segédeszközök, inkubátor, lélegeztetőgép és így tovább, noha a szülésre való felkészítés során elhangzottak ilyen ígéretek. Arról nem is beszélve, hogy komoly kétségek merülhetnek fel a tekintetben is, hogy az orvosi státu suk miatt fokozottan veszélyeztetett kismamákat tájékoztattáke kellő körültekintéssel az esetleges kockázatokról.
