Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 27 (166. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MICHL JÓZSEF (KDNP):
683 nincs tandíj. Játék a szavakkal az a kifejezés, hogy részösztöndíj. Részben igaz, a részösztöndíj ma annyi költségtérítést jelent, amit ma úgy hívnak, hogy költ ségtérítés, és ehhez képest jön még nyilván a teljes önköltség megfizetése. Tehát a legsúlyosabb az, amit a Fidesz frakcióvezetője elmondott, hogy adott területeken homogén jogász, közgazdásztársadalom alakul ki. Egy falusi szegény gyerekből lehet mérnök vagy pedagógus, jogász nem; a középosztálybeli családok, amelyek fizetésre kényszerülnek, nehéz helyzetbe kerülnek. Ez mind igaz, és sajnos, hogy ezeket a keretszámokat nem itt határoztuk meg. Talán egy rendelethez képest itt többre jutottunk volna egy pa rlamenti vitában. Tisztelt Államtitkár Asszony! Ha valakit a Jobbik támogatott, ön az volt. Nincs mód arra, hogy végigmenjek, hogy például hogyan vált egy érvénytelen függelékké a pedagóguséletpályamodell, mennyire társadalomellenes ez a finanszírozás, és erre ön azt mondja, hogy ezek a kényszerítő pénzügyi körülmények. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Volt két államtitkár, aki levonta a következtetést, és azt mondta, hogy ilyen feltételek mellett (Az elnök ismét csenget.) nem v állalja tovább a munkát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr, alelnök úr. Osztolykán Ágnes képviselő asszonynak adom meg a szót, LMP; őt Michl József képviselő úr követi. Öné a szó, képviselő asszony. OS ZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Mérhetetlen szomorúsággal hallgattam államtitkár asszony szavait, és egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy ön valami másik országban él, és valami teljesen rózsaszín szemüvegen keresztül nézi ezt az o rszágot. Emlékeztetni szeretném arra államtitkár asszonyt, hogy számos tüntetés zajlott a felsőoktatási törvény nyilvánosságra való bemutatása után. Hallgatók ezrei, most már oktatók ezrei tiltakoznak ez ellen a felsőoktatási törvény ellen. Jómagam járom a z országot, és számos helyen találkozom felsőoktatásban dolgozó emberekkel és diákokkal. Mindenki valahogyan a mi szemünkkel látja ezt a felsőoktatási törvényt, nem pedig az önével. Azt látom és sajnálattal érzékelem, hogy nagyon jól kitanulta és nagyon jó memóriával megőrizte a tervgazdaság egykori gyakorlatát, hiszen ezt a felsőoktatást semmi másra nem lehet alapozni, csak egy egykor nagyon jól megtanult és azt azóta is nagyon jól használni tudó tervgazdálkodásos gondolkodással, amiben önök előre látják a jövőt, amiben önök elveszik a fiatalok lehetőségét attól, hogy ebben az országban valós társadalmi mobilitáson menjenek keresztül. Nagyon szomorúan tapasztalom azt, hogy egyszerűen más eszközökhöz kell nyúlni ahhoz, hogy egy falusi szegény gyerekből - nem beszélve arról, hogy ha mondjuk, még hátrányos helyzetű, és mondjuk, egy cigány családból származik , belőle az életben nem lesz olyan ember, akinek ez az állam segítséget tud nyújtani, és diplomás emberként akár az Országgyűlés padsoraiban ülhet. A fels őoktatás elvette ezektől az emberektől a jövőt, amiben önnek, államtitkár asszony, nagyon komoly szerepe van, amit én nagyon sajnálok. És nagyon bízom abban, hogy az idő előrehaladtával ön is belátja azt, hogy ez a felsőoktatási törvény tarthatatlan Magyar országon, és tarthatatlan Európában egyaránt. Köszönöm szépen. (Taps az LMP, az MSZP és a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. Michl József képviselő urat illeti a szó, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről; őt Pokorni Zol tán képviselő úr követi. MICHL JÓZSEF (KDNP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kritikaként gondolt minősítésekkel nagyon nehéz mit kezdeni, amit előttem szóló ellenzéki képviselőtársaim elmondtak.
