Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület és az NMHH Médiatanácsa 2010. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület és az NMHH Médiatanácsa 2010. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyű... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MENCZER ERZSÉBET, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
622 ellenzéki magatartás teljes hiányáról árulkodik. Örülök, hogy S zalai Annamária, a médiahatóság elnök asszonya, személyesen is jelen van mai ülésünkön, és ő maga tartott beszámolót a 2010 során lezajlott szervezeti átalakulásról. Attól tartok azonban, hogy ellenzéki képviselőtársaim ezt az alkalmat is saját politikai p ecsenyéjük sütögetésére kívánják majd felhasználni. (Dr. Józsa István nevet.) Pedig fontos alkalomról van szó, és nem csak elnök asszony jelenléte miatt. (Dr. Józsa István: Ez úgy hülyeség, ahogy van!) A médiaalkotmány, illetve a médiatörvény vitájával ell entétben ezúttal nem csupán absztrakt jogszabályokról, hanem azok konkrét hatásairól vitatkozhatnánk, akár egészen konstruktív módon is. Ehhez ráadásul fontos fogódzót is kaptunk egy közel ötszáz oldalas beszámoló formájában. De attól félek, konstruktivitá st továbbra sem remélhetünk, sőt valódi érvek is csak nyomokban bukkannak majd fel az ellenzék részéről. Hogy mire alapozom ezt a gyanúmat? (Novák Előd: Na mire?) Higgyék el, nem valamiféle előítélet vagy rosszindulat mondatja ezt velem, tisztelt Ház! (Dr. Józsa István: Nem! Meggyőződés!) Még csak nem is a médiatörvénnyel kapcsolatos vita színvonalából indulok ki, pedig erre is hivatkozhatnék. Míg üres címlapokat csak egyszer láttunk afféle sajtótörténeti érdekességként, addig a sajtószabadság végéről szóló üres frázisokat nap mint nap hallhattunk az ellenzéktől. De nem emiatt tartok a racionális, szakmai alapokon álló érvek hiányától. Az ellenzéki frakcióknak már papírjuk is van arról, hogy nem rendelkeznek ilyen érvekkel. Ez a papír pedig nem más, mint az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága 2011. november 28ai ülésének jegyzőkönyve. Bár a bizottsági előadó, Németh Zoltán képviselőtársam röviden kitért a kulturális bizottság ülésén elhangzottakra, érdemes alaposabban is felidézni, miről esett szó az ORTT, illetve az NMHH beszámolójának tárgyalása során. A bizottsági jegyzőkönyv is megerősíti, hogy feladatukat csak a kormánypárti képviselők vették komolyan, akik valóban kérdeztek is a Médiatanács jelen lévő képviselőitől, többek között, ahogy Németh Zo ltán is említette, a Kossuth rádió középhullámú adásának határon túli sugárzásával kapcsolatban. Még az ellenzéki képviselők is elismerték, hogy fontos és releváns kérdésről van szó. Ez is mutatja, hogy minden körülmény adott lett volna az ésszerű szakmai kérdések megvitatásához. Éppen ezért különösen szomorú, hogy MSZPs és jobbikos képviselőtársaink legfontosabb problémája az volt, vajon demonstratív módon ásítotte Mandur László Novák Előd hozzászólását hallgatva. Igazán sajnálom, tisztelt képviselőtársa im, hogy ilyen bulvárízű részletekkel kell szolgálnom, de nehezen tudnék emelkedettebb pillanatokról beszámolni az aznapi ellenzéki teljesítményt felidézve. Nota bene, Novák képviselő úr hozzászólása valóban megért egy demonstratív ásítást. Attól, hogy val amit ezerszer elmondunk, még nem válik igazzá, legfeljebb unalmassá. Novák képviselő úr azonban páratlanul makacs következetességgel ismétli el szinte minden bizottsági ülésen - s gyanítom, itt a plenáris ülésen is lesz szerencsénk végighallgatni , mennyi re alulreprezentált a Jobbik a magyar közmédiumokban. Kár, hogy a tények nem feltétlenül ezt támasztják alá. Ajánlom képviselő úr figyelmébe a tárgyalt jelentés 103. oldalán látható táblázatot, ahol pártjának elnökét, a vizsgált időszakot tekintve a húsz l eggyakrabban szereplő politikus között láthatja, megelőzve Kósa Lajost, a Fidesz alelnökét, közvetlenül a 2010ben még regnáló Demszky Gábor nyomában. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Az elnök csenget.) Érdemes tehát fellapozni ezért ezt a beszámolót, t isztelt képviselőtársaim. Persze, ekkor már fennáll a veszélye, hogy az ember nem azt találja benne, ami a prekoncepcióit, a politikai vádjait alátámasztaná. Valószínűleg ezért nem ejtett az ellenzék szinte egyetlen szót sem a bizottsági ülésen arról, ami ebben a beszámolóban áll. Általános elvekről könnyű vitatkozni. Hajmeresztő vádakat megfogalmazni egy jogszabály elképzelt jövőbeni hatásai kapcsán, mondhatni, ellenzéki rutinfeladat. Arra azonban már nem futotta, hogy az alapos elemzést, az adatokkal is a látámasztott megállapításokat végigkövetve fejtsék ki kritikájukat. Az ugyanis valószínűleg már korántsem lett
