Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 12 (201. szám) - Az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíj-biztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP):
5687 Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a türelmét. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtár sak! Államtitkár Úr! Az előttünk lévő T/7414. számú törvényjavaslat igen szenzitív tartalmú, legalábbis az egyik részében. A másik részében inkább technikai jellegű szabályozást tartalmaz. Az első része a javaslatnak az Európai Unió tisztségviselőinek, tis ztviselőinek és más alkalmazottainak a nyugdíjbiztosítási átutalásairól és visszautalásairól szól, amely tulajdonképpen egy 1968 óta meglévő gyakorlat adaptálása a magyar jogrendbe. Hozzá kell tenni, hogy 2004 óta, amióta mi csatlakoztunk az Európai Unióh oz, ennek a szabályozásnak az átvétele időszerűvé vált. Ez nem sikerült, nézetem szerint már csak azért sem, mert az eltelt időszak alatt az a fajta törvényi feltétel, hogy 10 évig kell európai uniós alkalmazottnak, tisztviselőnek lenni az átutalási jogosu ltsághoz, illetve a nyugdíjbiztosítási jognak, a nyugdíjjognak a transzferéhez, még nem telt el. De ettől függetlenül itt az ideje, hogy ezt konkrétan és pontosan szabályozza a magyar jogalkotás is, hogy a későbbiekben ezek a nyugdíjjogosultságok, illetve azok tőkeértéke ne vesszen el az arra jogosultak részére. Úgy gondolom, hogy a szabályozásnak, a javaslatnak ez a része megfelelő pontossággal és precizitással dolgozza ki a sajátos magyar szabályokat, figyelemmel van a személyzeti szabá lyzat rendelkezéseire is. Ebben, ha az előttem szólókat végighallgattuk, végighallgattam, senki érdemi ellentmondást nem talált, illetve nem vitatta ennek a szabályozásnak a szükségességét. Sokkal élesebb és határozottabb vita alakult ki a javaslat második felével kapcsolatban, amely a nyugdíj megállapításának szabályaival foglalkozik. Engedjék meg, hogy mielőtt a javaslatnak ezt a részét elemzem, illetve véleményezem - hozzá kell tennem, nem árulok el nagy titkot, hogy támogatni fogom hozzászólásom végén a javaslatnak ezt a részét is , egy kis kitekintést tegyek arra a nyugdíjrendszerre, annak jövőjére, annak esélyeire, amit most mi szabályozni kívánunk. A kormányváltást megelőzően a Bajnaikormány, érzékelve ő maga is, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatós ágát biztosítania kell, hozott bizonyos szabályozásokat; nevezetesen, egyebek mellett eltörölte a 13. havi nyugdíjat, másrészt újraszabályozta a nyugdíjkorhatár mértékét, illetve a nyugdíjkorhatárt. De nem nyúlt a rendszernek ahhoz a lényeges részéhez, ami egyébként önmagában véve a jövőre nézve igen instabillá, bizonytalanná teszi vagy tette volna a nyugdíjrendszer működését. Ezt a hiányt pótolta a FideszKDNPkormány beterjesztése alapján a mostani parlament, amikor megszüntette az államháztartás egyensúl yát végletesen felborító hárompilléres rendszerből a magánnyugdíjpénztárak rendszerét, illetőleg a szabályozás odahatott, hogy ez a kérdés okafogyottá vált. Miért kellett ezt a rendszert megszüntetni? Elsősorban azért, hogy jellemezzük a helyzetet, elmondo m, hogy az első jelentős gond az volt, hogy a magyar nyugdíjrendszer finanszírozhatósága a második, a magánnyugdíjrendszeri pillérrel tulajdonképpen nagyon kétségessé vált. Például, ha változatlan rendszer mellett maradtunk volna fönt, akkor a 2011es köl tségvetésben 3000 milliárd forint feletti nyugdíjkifizetésekkel kellett volna számolni az állami nyugdíjkasszának, miközben az állami nyugdíjkassza bevételei a 2100 milliárd forintot érték el. (13.40) Ennek alapvető oka az volt, hogy szemben a szocialista érvekkel, ez egy vegyes rendszer volt: a magánnyugdíjpénztártagok az állami nyugdíjalapba történő befizetés helyett a magánnyugdíjpénztárba utalhatták, irányíthatták át a pénzüket, illetve nem az ő pénzüket, ez egy kötelezően levonandó összeg volt járulék formájában, amelyről egyszerűen azt lehet mondani, hogy teljes természetességgel azok, akik önként csatlakoztak a magánnyugdíjpénztárhoz, úgy gondolták, hogy ők kilépnek a szolidaritás rendszeréből, ők saját maguk fogják felhasználni az egyébként nyugdíj céljára kötelezően levonandó, nyugdíjjárulékból származó bevételeket. Úgy gondolom, hogy ez azért is veszélyes volt, mert egy kissé - ha nem is kissé - megbolygatta, megsértette a társadalmi szolidaritás nyugdíjra vonatkozó szövetét. A másik, ami nagyon dö ntő problémája volt és maradt is még a magyar nyugdíjrendszernek, hogy hiányzik a rendszerből egymillió legális munkavállaló mind rövid, mind pedig középtávon,
