Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 12 (201. szám) - Az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíj-biztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP):
5686 Sajnálatos módon egy me gfélemlítésre alapozott kommunikáció kísérte a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítását. Ezt bizonyítja, hogy mintegy 40 ezer ember a VDSZnél jogfenntartó nyilatkozatot helyezett el, amely mellé nyilatkozott arról is, hogy nem a saját, önkéntes döntése miatt dönt úgy, hogy visszalép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, hanem azért, mert azzal fenyegették, és az első törvénybe az volt még foglalva, hogy aki magánnyugdíjpénztári tag marad, az nem fog állami nyugdíjat kapni, és félt a munkahelyi kon fliktusoktól, illetve ettől a következménytől. Aztán az idő szépen, csendesen haladt, a kormány nem merte megvárni, hogy Strasbourgban ehhez az ügyhöz hozzányúljanak, és rájött, hogy ilyen típusú jogfosztással Európában jogérvényesen nem lehet élni. Az az elképzelés, hogy 10 százalékot fizethet ugyan a magánnyugdíjpénztárban maradó a magánnyugdíjpénztárba, de nem kap a munkáltatói befizetés után nyugdíjat, nem tartható, ezért gyökeres fordulat van, és a stabilitási törvényben már 2011 végén az jelent meg, h ogy fenntartjuk az egyéni nyugdíjjárulék eltérítését, és azt is be kell fizetni teljes összegben a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. És ha valaki szereti a magánnyugdíjpénztárát, akkor oda kiegészítő befizetéseket teljesíthet. Azaz most nem jogfoszt ással, hanem tulajdonképpen pénzfosztással él a kormányzat. Mi azt gondoljuk, hogy miután erősen kifogásolható szakmailag és erkölcsileg az, ahogyan a magánnyugdíjpénztárakból “átirányították” a 3 millió embert a társadalombiztosítási rendszerbe, az lenne az erkölcsös, és az lenne a kötelesség, hogy gazdaságilag fenntartható módon a visszalépés szabadságát biztosítsuk azoknak, akik bíznak még abban, hogy a magánnyugdíjpénztárnak van értelme. Mi úgy gondoljuk, hogy nincs kárpótlásra lehetőség, ennek a gazdas ági alapjai nincsenek meg, de aki mégis úgy dönt, hogy szeretne magáról gondoskodni, és nem csak az állami nyugdíjrendszerben látja a jövőt, annak engedni kellene. Utolsóként egy gondolatot szeretnék önökkel megosztani, mert ilyenkor mindig azt mondják, ho gy persze, mert a csókosokat támogatjuk. Nem! A magánnyugdíjpénztár mögött lehet egy teljesen más társadalomról szóló elképzelés. Önök úgy gondolják a polgárosodó Magyarországot, hogy a felső tízezret megtömik pénzzel és vagyonnal, és majd ők csinálnak val amit az országgal. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a polgárosodó Magyarországnak vannak pénzügyi fundamentumai is, mégpedig dolgozók millióinak a lehetősége, hogy befektessenek; befektessenek a saját jövőjükbe, például önálló lakást építhessenek, vagy vásárol hassanak, hogy magánnyugdíjpénztár keretében gondoskodhassanak a jövőjükről. Tehát a mi számunkra ezek a pénzügyi intézmények a polgárok számára a pénzügyi alapok gyűjtésének, biztonságának és későbbi felhasználásának a lehetőségét teremtik meg. Mi ezért s zállunk síkra amellett, hogy akiben megmaradt még a bizalom, a hit, hogy igenis szükségesek egy polgári Magyarországon ezek a pénzügyi intézmények, akkor számukra biztosítsuk ezt a lehetőséget. Ezért a Demokratikus Koalíció egy országgyűlési határozati jav aslatot készített elő, amelyet beterjesztettünk, és szeretnénk, ha ilyen típusú kárpótlásra lehetőségük lenne azoknak, akik 2010 viharos és enyhén szólva félinformációktól nem mentes őszén végül is a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépés t választották, de úgy gondolják, hogy szívesen gondoskodnának magukról. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne még valaki hozzászólni. Igen; ha kiszuszogta magát, akkor megadom a sz ót a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének, Aradszki András képviselő úrnak, aki jelezte, hogy hozzá kíván szólni. Öné a szó, képviselő úr. DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP) :
