Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 12 (201. szám) - Az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíj-biztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZŰCS ERIKA (független):
5685 emberek minél tovább dolgozzanak, legyenek adó- és járulékfizetők, fenntartják a megemelt nyugdíjkorhatár intézkedését. Ezzel az intézkedéssel viszont tízezerszám kerülnek be 5758 évesen nők teljes nyugdíjjal a nyugd íjrendszerbe, és a magánnyugdíjpénztári rendszerben megkerülhetetlen lépés volt, hogy elismerjék a volt magánnyugdíjpénztári tagoknak, sőt, a jelenlegi magánnyugdíjpénztári tagoknak is a jogosultságát arra, hogy ha a társadalombiztosítás rendszerébe 10 százalék nyugdíjjárulékot fizetnek - és most már a munkáltató szociális hozzájárulási adót fizet, de valószínűleg a nyugdíjrendszerbe ebből is jut valamennyi , akkor nem lehet megtagadni tőlük azt, hogy hasonló módon számítsák ki az azokra az évekre járó nyugdíjukat, mint a korábban nem magánnyugdíjpénztári tagoknak vagy azoknak, akik visszaléptek. Több átalakításról nem tudok. Ha én ezeket összevetem, hogy itt mi történt, akkor őszintén szólva, én ebből nem látom azt a megoldást és nem látom azokat a szá mokat, amelyek alapján azt tudom mondani, hogy itt 101520 év múlva is a bevételkiadás egyensúlyban lesz, de Rónaszékiné Keresztes Monika képviselő asszony elmondta, hogy alakul itt egy újabb tanács, ami 2018ra majd kialakítja az egyéni számlás vagy val amilyen nyugdíjrendszert, de az is elhangzott a vitában, hogy ez a munka már jó régen elkezdődött, és eredményeket is hozott. Azt gondolom tehát, hogy neki lehet rugaszkodni újra és újra, mindig az új kormány egy maga alakította bizottságot hozhat létre, c sak az idő telik, a probléma meg ránk ég, úgyhogy azt gondolom, hogy van ám ott, a korábbi nyugdíjkerekasztal munkáiban nagyon sok hasznosítható információ és szerintem 2018 előtt kellene arról dönteni, hogy a valódi, rendszerszerű átalakításnak mi lesz a tartalma és mik lesznek a paraméterei. Most hozzászólnék egy olyan témához, ami itt - úgy látom - újra és újra indulatokat kavar, a magánnyugdíjpénztári ügyekhez. Ugyanis mi azt mondjuk, hogy igenis rendszerszerű és fokozatos, tehát a változásokhoz való alkalmazkodást biztosító és alkalmasint a választás lehetőségét is biztosító változtatásokra van szükség, és a magánnyugdíjpénztári rendszer sorsa mutatja, hogy bizony ez nem ilyen volt, ezt mi súlyos szakmai hibának tartjuk, a végrehajtását pedig erkölcs ileg erősen kifogásolhatónak. Ugyanis nem igaz az, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszerrel történtek a nyugdíjrendszer problematikájából indultak ki. Elég, ha önök is végignézik a 2010. esztendő kommunikációját, hogy valójában a magánnyugdíjpénztárral kap csolatos ügyek ősszel gyorsultak fel, és vettek teljesen új irányt a korábbi megközelítéshez képest, ugyanis akkorra derült ki, hogy a 2010 nyarán hozott adó- és gazdaságpolitikai intézkedések rendkívül nagy lyukat ütöttek a költségvetésen. Itt mindenki el mondta, hogy válság idején adócsökkentéssel próbálkozni rendkívül kockázatos, mert a növekedés vagy bejön, vagy nem, a költségvetési bevételcsökkenés viszont tuti, hogy meg fog történni. Ez így is lett, és a 2011re fenyegető gigahiány elhárítására történt a magánnyugdíjpénztárakban tulajdonképpen 15 év megtakarításainak az államosítása, 15 év megtakarításainak ellenszolgáltatás nélkül történő elvétele. Sajnálatos módon erkölcsileg is kifogásolható volt ennek a környezete, hiszen a magánnyugdíjpénztárakról hamis információkat terjesztettek. Itt ma elhangzott már, Göndör képviselőtársam is mondta, hogy milyen vetítési alapokat használtak akkor, amikor bizonyítani próbálták, hogy elkonfiskálták vagy eltőzsdézték a magánnyugdíjat. (13.30) És én is azt mondom, h ogy most már értem, hogy miért nincs itt a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap gazdasági beszámolója. Azért, mert abból kiderülne, hogy 174 milliárd forint a veszteség. Csak amikor önök csinálják, az természetes, mert gazdasági válság van, ha másoknál s zámolnak gazdasági válság idején, akkor nem gondolják azt, hogy egy kilábalás után a későbbiekben ennek jóval nagyobb értéke lehetne, annak a részvényekben megtestesülő vagyonnak, amit a pénztárak átadtak egyébként az állam részére.
