Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 12 (201. szám) - Az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíj-biztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SÓS TAMÁS (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
5671 Szintén kettőperces felszólalásra következik Sós Tamás, MSZP. DR. SÓS TAMÁS (MSZP) : Én úgy gondolom, hogy azoknak az embereknek is a szemébe kell nézni, akik mondjuk, nehéz fizikai munkát végeztek, és olyan munkaterületen dolgoztak, hogy jelentős egészségkárosodást szenvedtek. Gyakorlatilag itt most különböző átnevezések születtek, és tulajdonképpen ma már csak kétfajta ellátás van: a rehabilitációs és a rokkantsági ellátás. Ezek az emberek most rendkívül nag y hátrányt szenvednek, tulajdonképpen azt mondják, hogy róluk lemondott az állam, pedig amikor ők tették a dolgukat, akkor mindannyiunkért dolgoztak. A különböző felülvizsgálatok során gyakorlatilag az olyan emberek besorolása sem kedvező, akik rendkívül s úlyos betegséggel rendelkeznek, nem veszik ezt figyelembe, és gyakorlatilag hiába fordulnak jogorvoslatért különböző helyekre. Én úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek is van egy igazsága, ezekkel a kérdésekkel is kell foglalkozni, és visszakanyarodnék azokhoz a szakmai megközelítésekhez, amelyeket már próbáltam, igyekeztem szóba hozni. Az úgy nem vezet eredményre, hogy kölcsönösen mondjuk egymásnak ezeket a dolgokat; az vezetne véleményem szerint eredményre, ha visszakanyarodnánk mint nyugdíj- és idősko ri kerekasztalhoz, az vezetne eredményre, ha azok a szakemberek, akik ebben különböző elemzéseket készítettek, nyilvánosság előtt távlatosan kidolgoznák ezt a rendszert, és a politikusok ennek megfelelően hoznának döntéseket. Azt gondolom, hogy ez vezetne eredményre, és nem az adokkapok, odavissza, mert így nem lehet, úgy gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , érdemi vitát lefolytatni. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Megszólal egy mobiltelefon.) ELNÖK (Balczó Zoltá n) : A győzelmi induló végét megvártuk. Kérem, hogy elektronikus berendezéseiket legyenek szívesek elnémítani. Megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak, kettő percben. SOLTÉSZ MIKLÓS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szép en. A mikrofon azért maradhat? (Derültség a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Természetesen. Az ön szavát nyomta volna el ez az ismeretlen zene. SOLTÉSZ MIKLÓS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget. Csak azért, hogy idézetekkel is kicsit emlékeztessem önöket, hogy mit mondtak az önök politikusai, kezdem az ugyan most már távol lévő, de mégiscsak politikai államtitkárként dolgozó Korózs Lajossal, aki önöknek most is szóvivője (Dr. Józsa István: Nem szóvivőnk!) : “Természetesen én azt tudom, hogy a rendszerváltás utáni években nagyon sokan belemenekültek a rokkantnyugdíjazásba. De hosszú távon nem lehet egy társadalom számára perspektíva az, hogyha a munkaerőpiacon valamilyen ingadozás van, vagy azért, mert nem konvertálható a tudása, vagy azért, mert ha valamelyest az egészségi állapota csökken, akkor az az egyetlenegy menekülési útvonal, hogy megyünk rokkantnyugdíjba. Sajnos a ’70es években Angliában ezt csinálták a munkavállalók, és az a ngolok rájöttek arra, hogy ez így nem jó.” De azért ne csak a távollévőket idézzem, itt van önökkel Szűcs Erika képviselő asszony, aki papíron már nem a szocialisták tagja, de lélekben abszolút együtt van önökkel: “Egyébként a rokkantság megállapítása hely ett a munkavégző képesség és a foglalkoztatás helyreállítása európai trend - nem tudom, figyele Sós képviselő úr , amit nem csupán a gazdaság igényei, hanem mindannyiunk napi tapasztalatai is visszaigazolnak, hogy mi is a társadalom valós elvárása a több mint 400 ezer munkaképes korú rokkantnyugdíjas esetén. Ez az elvárás világos - folytatódik az idézet : aki munkaképes, az dolgozhasson - és dolgozzon is , legyen több adófizető, hogy kevesebb adóból is tisztes megélhetést lehessen azoknak a honfitársain knak is biztosítani, akiknek a rehabilitáció már nem segít.”
