Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 11 (200. szám) - Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló beszámoló, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végre... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
5610 az Alkotmánybíróság gyakorlatát a kommunikációs jogok tekintetében, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy nemcsak a verbális és a szimbolikus szólás, hanem a gyülekezés mint kollektív kifejezési form a és a szólásszabadság alkotmányos határai között sincsen érdemi és elvi különbség. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha valaki egy jelképpel vagy valakik jelképekkel tüntetnek, mondjuk, egy néma tüntetésen jelképekkel vonulnak fel, ez a jelképes kifejez és egy néma tüntetésen éppúgy élvezi a korábbi alkotmány 61. §ának, illetve az alaptörvény védelmét, mint bármilyen írott cikk. Mielőtt az ember állásfoglalást alakít ki a határozati javaslat, illetve a strasbourgi döntés kapcsán, érdemes végigkövetni, ho gyan alakult az elmúlt 20 évben az Alkotmánybíróság gyakorlata. Már csak azért is fontos ezt megtenni, hiszen a kormány maga is az Alkotmánybíróság mögé egy meglehetősen szerencsétlen 2000. évi alkotmánybírósági döntés mögé bújik. Szeretném leszögezni, hog y nem a 14/2000. alkotmánybírósági határozat az Alkotmánybíróság elmúlt 23 éves történetének a legfényesebb pontja. Mire alapítom ezt? A gyűlöletbeszéddel összefüggő alkotmánybírósági gyakorlat kiindulópontja a 30/1992. alkotmánybírósági határozat. Több fo ntos elvi tétel van ebben az Abdöntésben. Az egyik: a vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, vala mely intézmény közvetítésével véd, és legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya. Kifejezetten felhívja itt az Alkotmánybíróság például a köznyugalom fogalmát. Az Alkotmánybíróság ekkor mondta ki azt a nagyon fontos elvi tételt, hogy a s zabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi, nem aszerint, hogy a tartalom milyen ideológiai áramlatba soroltatik be, értve ez alatt a jelképes kifejezést is. Ebből következik logikusan egy másik alkotmánybírósági tétel 1992ből, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak, csak amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélk ül. Majd úgy folytatja az érvelését a testület, hogy például a gyalázkodás, amelynek a büntetőjogi visszaemelésével egyébként, hála istennek sikertelenül, Bárándy képviselő úr már próbálkozott az előző ciklusban, nem külső korlátot állít, hanem valójában a vélemény értéktartalma alapján minősít, s ehhez a köznyugalom sérelme csak feltételezés és statisztikai valószínűség révén kapcsolódik. Majd azt is mondja a testület: egyes szavak - és itt jegyzem meg, értsük ide nyugodtan az egyes szimbólumokat is - stil isztikai értéke azonban annyira szituációhoz és kulturális szinthez kötött és változó, hogy a bűncselekményi tényállásba felvett hipotetikus, értsd alkalmas vagy tényleges visszacsatolás nélkül valóban megzavarta a köznyugalmat, a gyalázkodással a köznyuga lomban okozott sérelem olyan feltételezés csupán, amely a szabad véleménynyilvánítás korlátozását kielégítően nem indokolhatja. Az Alkotmánybíróság itt és ekkor tér át arra az érvelésre, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor a köznyugalomra hiva tkozással kívánja valaki a szólásszabadságot korlátozni, nem szabad elfeledni azt, hogy a köznyugalom maga sem független a véleményszabadság helyzetétől, hiszen egy olyan társadalomban, ahol sokféle véleményt sokféle módon közzé lehet tenni, ott maga a köz vélemény is toleráns lesz, tehát a köznyugalom is, ha úgy tetszik, sok mindent elbír. Itt jegyzem meg, hogy egy olyan nyitott társadalomban, ahol sokféle vélemény szabadon elhangozhat, és senki családtörténeti traumája önmagában nem lehet tilalom a szóláss zabadság előtt, ott okkal várhatunk el egy olyan tisztázó diskurzust, amely segíti a társadalmat évszázados sérelmek, traumák feldolgozására. A 14/2000. alkotmánybírósági határozat, túl azon, hogy idézi például a Rekvényi kontra Magyarország ügyet, amely a z egyik első magyarországi strasbourgi ügy volt, amelyre mindjárt még kitérek, ehhez képest egy elég furcsa érvelést tartalmaz, arra utal, amire itt államtitkár úr is utalt, hogy ezek a szóban forgó jelképek, tehát a tiltott önkényuralmi jelképek olyan esz méket idéznek fel, amelyekkel szembeni félelem elevenen él a köztudatban, és az üldözéseket, üldöztetéseket túlélők közösségeiben a tiltott jelképekben sűrűsödő mindkét eszme emléke külön súlyos sérelmeket idézhet
