Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 11 (200. szám) - Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló beszámoló, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végre... - SZABÓ TIMEA (LMP):
5605 SZABÓ TIMEA (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Először is megtisztelőnek tartom, hogy Staudt Gábor képviselőtársam mélyen érdeklődik az LMP véleménye iránt. Az LMP egyébként a véleménynyilv ánítás szabadsága mellett fog kiállni, de én most először egy másik megközelítésben szeretném elmondani az LMP álláspontját ezzel kapcsolatban. Kezdeném egy olyan esettel, amely a kilencvenes évek elején történt, amikor a lakók kedvezményes áron vásá rolhatták meg az önkormányzati bérlakásokat. Volt egy lakó, akinek a bérleti szerződése a lakás részeként tüntetett fel egy egyszerűen sufninak is tekinthető apró, de akár üzlethelyiségnek is használható kamrát, amely a lakáson kívül közvetlenül a ház bejá rata mellett volt található. (23.10) Amikor a bérlő megvette a lakást, az önkormányzat közölte vele, hogy a sufni az önkormányzat tulajdona marad. A lakó a bírósághoz fordult, nyert, az önkormányzat fellebbezett, végül a Legfelsőbb Bíróság mondta ki jogerő sen, hogy a sufni a bérleti szerződés alapján a lakás része, tehát most már a lakó tulajdona. Az önkormányzat mégsem adta át ezt a helyet. Az a sufni akár 1 millió forintot megért, érvelt akkor az alpolgármester. “Nekem a kerület érdekeit kell néznem, nem fogom odaadni ingyen a lakóknak csak azért, mert van egy 10 évvel ezelőtti bérleti szerződés meg egy hülye bírói ítélet.” - mondta az alpolgármester. Nyilván az önkormányzati választás után ez az alpolgármester eltűnt a süllyesztőben, a lakástulajdonos ped ig birtokba vehette a sufnit. Pedig az alpolgármesternek is megvolt a maga igaza, hiszen neki valóban a lakók érdekeit kellett néznie, illetve a kerület gyarapodását kellett szem előtt tartania. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy gyakran van ez így, hogy az igazságérzet szembekerül a joggal. A jog értelmezésére pedig a bíróság hivatott. A bíróság persze tévedhet, de egy jogállamban a bíróság ítéletét tiszteletben kell tartani, mert a jog tekintélyének megrendülése nagyobb kárt okoz, mintha egyeg y konkrét ügyben az igazságérzetünk háborog. A makacskodó polgármester meg a sufni esete természetesen inkább a vicc kategóriájába tartozik, az már viszont nem vicces, tisztelt képviselőtársaim, amikor manapság a kormány vagy a kormány kezdeményezése nyomá n a törvényhozás kerül a hajdani alpolgármester szerepébe. Nemrégiben az Országgyűlés Balsai István indítványa alapján semmissé nyilvánította a 2006os őszi események kapcsán hozott ítéleteket. Ha az ügyészség perújrafelvételt kezdeményez, és a megalapozat lan ítéleteket a bíróság hatályon kívül helyezi, az jogállami megoldás lett volna. Ha az Országgyűlés amnesztiát hirdet, az is elfogadható lett volna. De a sommás semmissé nyilvánítás azt jelenti, hogy a törvényhozásnak semmit sem jelent a hatalmi ágak szé tválasztása, hiszen még az 1963 és 1989 közötti politikai ítéleteket sem nyilvánították egyetlen jogi aktussal semmissé, csak a perújítást tették lehetővé. Pedig akkor éppen Balsai István volt az igazságügyminiszter. Az igazságügyért felelős mai miniszter , Navracsics Tibor a Kúria elnökének írt levelében a Cozmaügyben hozott másodfokú ítéletet kifogásolja, holott nála jobban kevesen tudják: a bírói függetlenség lényege, hogy a bírót ítélkező tevékenységében sem a törvényhozás, sem a kormány, sem valamely magasabb bírói fórum nem befolyásolhatja. A bírói függetlenség nélkül nincs jogállam, jogállam híján pedig a diktatúra visszatér akkor is, ha képviselői nem hordanak vörös csillagot. A Cozmaüggyel kapcsolatban Orbán Viktor is kijelentette, hogy magánember ként is egyetértene a kérdező - akkori esetben - jobbikos képviselővel, de miniszterelnökként nem teheti ezt meg. Természetesen ezzel a mondatával meg is tette, ami ellen ő tiltakozott. Abba nem megyek bele, hogy a parlamenti felszólalásában egy minisztere lnök mennyire nyilvánulhat meg magánemberként.
