Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 11 (200. szám) - Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló beszámoló, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végre... - SZABÓ TIMEA (LMP):
5606 A mostani előterjesztéssel a miniszterelnökhelyettes a nemzetközi, az európai politika szintjére próbálja emelni azt a hazai gyakorlatot, hogy a politika bolhacirkuszt csinál a bíróságokból. Csakhogy az Ember i Jogok Európai Bíróságát nem lehet úgy ugráltatni, mint a frissen átkeresztelt legfelsőbb hazai bírói fórum frissen kinevezett elnökét. Az emberi jogok európai egyezményének 46. cikke 1) bekezdése szerint a magas szerződő felek vállalják, hogy magukra néz ve kötelezőnek tekintik a bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek. Ha mégsem, akkor a további bekezdésekben meghatározott eljárás következhet. Nem hagyható figyelmen kívül az 1. cikk sem, amely szerint a magas szerződő felek b iztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára jelen egyezmény első fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat. Mindebből következik, hogy a bíróság döntése alapján nem csupán a közvetlen kötelezésnek kell eleget tenni, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a jogok az egyezmény értelmezésére és alkalmazására hivatott szerv iránymutatásainak megfelelően érvényesüljenek, vagyis akár jogszabályi változtatásokkal is eleget kell tenni a határozatokból folyó követelményeknek. Az Országgyűlés most mindkét vállalt kötelezettség teljesítését megtagadná. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatára való hivatkozás természetesen nem fogadható el. Az egyezmény megsértésének megállapítása ugyanis a strasbourgi bíróságra vonatkozik. Vélemények, értelmezés ek eltérhetnek, végrehajtani mindig a jogerős döntést kell; esetünkben az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozata minősül ilyennek. Az ítélettel való nyílt szembeszegülés éppen ezért a jogállamiság elemi követelményeit sérti. Hogyan várhatja el egy ily en magatartást tanúsító állam a jogkövetést saját állampolgáraitól? Az, hogy előfordult más esetekben is a végrehajtás elmulasztása, megtagadása, természetesen szintén nem lehet érv, mint ahogyan az sem, hogy más is lop. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt a javaslatot így elfogadjuk, számolni kell azzal, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottsága újra és újra számon fogja kérni Magyarországon a Fratanoló kontra Magyarország perben hozott ítélet végrehajtását. A külügyminiszter pedig hiába mondja majd azt, h ogy a parlament kétharmados többsége úgy határozott, hogy ezt az ítéletet nem kell végrehajtani: a római egyezmény nem ismer ilyen kibúvót. Amikor az önkényuralmi jelképekről szóló szakasz bekerült a büntető törvénykönyvbe, a parlamenti vitában számos képv iselő elmondta: az új tényállás egyrészt ellentétes a szólásszabadság elvével, másrészt rendkívül könnyen kijátszható. A diktatúrához hasonló jelképek használata sokakban rossz emlékeket, félelmet kelt, megbotránkozásra ad alkalmat, mondja az előterjesztés t megalapozó jelentés. Az ilyen magatartások alkalmasak lehetnek a közrend és a köznyugalom megzavarására. Ettől függetlenül a strasbourgi döntés akár ürügyet is adhatott volna a hibás szabályozás megváltoztatására. Nem csupán a védeni kívánt jogtárgyra go ndolunk, hanem arra is, hogy például a ma már sokat emlegetett sörmárka meglehetősen hivalkodóan használja az önkényuralmi jelképet anélkül, hogy bármi történne. A törvényi kitétel között a kereskedelmi cél nem szerepel. A szabályozás tehát kudarcos, nem a lkalmas az eredetileg kitűzött cél elérésére. De térjünk vissza a közrend, a köznyugalom megzavarására! Vajon nem mondhatóe el ugyanez akár az Árpádsávos zászlóról? Ki gondolja ma azt komolyan, hogy az Árpádházi királyok családi lobogója mai tüntetők ke zében magyarországi Szent Erzsébetet idézi, nem pedig mondjuk, Szálasi Ferencet? Vagy be kellene tiltani az Árpádsávos zászlót is, vagy ki kellene dobni az egész büntető törvénykönyvből vöröscsillagostul, nyilaskeresztestül. Erről Schiffer András képvisel őtársam a későbbiekben szólni fog. Úgy gondoljuk, hogy hordjon akár SSjelvényt, akár sarlókalapácsot, aki akar, csak éppen szóba állni nem szabadna velük. Nem gondoljuk azt, hogy a büntető törvénykönyv vagy a büntetés eszközeivel kell a társadalomban fel lépni az ilyen emberek ellen, sokkal inkább az oktatásranevelésre kellene helyezni a hangsúlyt.
